Milyen fényképezőgépet vegyek?

Mivel nagyjából 2 havonta megkapom ezt a kérdést, úgy döntöttem egyszerűbb ha összeírom jól, amit szóban/levélven/cseten válaszolnék. Így sokkal összeszedettebb lesz, ami várhatóan neked segít, és nekem is lényegesen egyszerűbb rendszeresen frissíteni, mint minden alkalommal az egészet újra és újra leírni, és/vagy elmondani :) Mindenek előtt tisztáznám, hogy senkit semmire nem szeretnék rábeszélni, az itt leírtak kizárólag a saját véleményem írásba foglalása. Mivel maga a téma is elég szubjektív, és a tapasztalatom sincs mindenféle géptípussal, így egyáltalán nem biztos hogy neked az kell, amit én jónak tartok. Sőt, az is lehet hogy nem értesz velem egyet, ez esetben egyszerűen NE olvasd tovább és/vagy hagyd figyelmen kívül az itt olvasottakat. De Tényleg.

Digitális fényképezőgép kategóriák:

  • Okostelefon

Hiszen manapság mindegyik okostelefon tud fényképezni is, nem? De.

Ha ez neked megfelel, ne is vesztegesd az idődet további olvasgatással. Telepítsd az instagram-ot, aztán toljad a képeket ezerrel.

  • Kompakt (point & shoot)

Ezek általában a legegyszerűbb gépek, általános jellemzőik: kicsi, könnyű, és nem kell érteni hozzá. Ezek igen régóta léteznek, ennek is köszönhető, hogy óriási különbségek lehetnek (vannak) egyes modellek között. Az egyik véglet, ami gagyibb mint egy okostelefon, cserébe nagyon olcsó - esetleg eldobható! A másik véglet (super compact) pedig mindent tud, amit csak el tudsz képzelni, de ennek megfelelően drága is. Még egyetlen gyártón belül is óriási a választék, azonban ha a gyártó nem számít, akkor aztán végtelen fajta gépet találunk ebben a kategóriában, éppen ezért ezek közül választani - vagy akár csak tanácsot adni - igen nehéz.

  • Bridge (Super Zoom)

Ezt a kategóriát úgy jellemezném, hogy kívülről olyan mint egy DSLR, belülről pedig mint egy kompakt. Ezzel egyúttal megfogalmaztam a hátrányait is - ugyanis szerintem csak az van :)

Egyetlen előnye lehet az óriási zoom optika, ami viszont fixen a gép része, nem lehet lecserélni.  Ezt viszont a gyakorlatban igen kevés esetben lehet kamatoztatni - szerintem.

  • MILC (Mirrorless Interchangeable Lens Camera)

Ismét egy hibrid kategória, ez kívülről olyan mint egy kompakt (tehát kicsi és könnyű) minőségileg viszont a DSLR gépekkel szeretné felvenni a versenyt. Ez egy viszonylag új, igen gyorsan fejlődő kategória - emiatt elég drága móka. Akit ez érdekel egy teljes (magyar) weboldal foglalkozik velük.

  • DSLR (Digital Lingle-Lens Reflex camera)

Azaz magyarul: digitális tükör-reflexes fényképezőgép. Legfőbb jellemzője - és egyben előnye is - a cserélhető objektív. Persze itt már felmerül az a kérdés is hogy oké, de mi az a tükör-reflex? És az objektív? És miért jó ha  az cserélhető? Ezekből már sejteni lehet, hogy ezek a 'komoly' fényképezőgépek, leginkább fotósoknak valók - tehát ahhoz, hogy egy ilyen eszköz hasznos legyen számodra, tisztában kell(ene) lenni a fotózás alapjaival. Természetesen van ezen is automata funkció, tehát, fényképet tud vele készíteni bárki. De ez esetben az mindenképp fel fog tűnni, hogy drága egy ilyen cucc, és nehéz is cipelni egész napos városnézéshez...

Mire akarod használni?

Tudom, hülye kérdés. Hiszen a válasz általában úgyis az, hogy mindenre! :) Ez esetben a válasz is igen egyszerű: vegyél egy kompaktot, hiszen  az mindenre jó. Vagy épp semmire, ha sikerül nagyon mellényúlni. Komolyabbra fogva: a kompakt gépek tényleg arra valók, hogy minden helyzetben tudjál velük fényképezni valahogy, de ennek a másik oldala, hogy nagyon sok kompromisszumot kell kötnöd cserébe:
  • Ár

Ez minden esetbe elég konkrét, hiszen biztosan meg tudod mondani, hogy mennyi pénzt tudsz/akarsz maximum költeni egy fényképezőgépre. Az olcsó/drága nagyon szubjektív, de nagyjából igaz, hogy kevés pénzért csodát ne várj. A fordítottja viszont nem igaz, mert attól hogy valami drága, nem lesz egyből jó is. És mindig van/lesz jobb/drágább, tehát azon kár bosszankodni, hogy csak ennyi pénzem van rá, inkább meg kell keresni, hogy annyiért mit kapni, és abból kiválasztani a NEKED legmegfelelőbbet.

Azért persze van alsó határ is, ami jelenleg azt jelenti, hogy nagyjából ~32.000 HUF alatt biztosan nem tudnék javasolni egyetlen fényképezőt sem. Szóval, ha csak ennyi pénzből kell gazdálkodnod, vegyél egy ilyet: Canon  IXUS 185 + még kell bele egy memória kártya is.

Jóval több pénzt (~50.000HUF-tól) kell áldozni egy bridge gépre - de amint ezt már kifejtettem, ebben nem tudok segíteni, mert én nem is értem miért választana valaki ilyen gépet.

Még többet (~100.000HUF-tól) kell költenünk a csúcs kompakt gépekre, amik amellett hogy kicsik és könnyűek, az aktuális csúcstechnológiával vannak felszerelve. Ha mindemellett értékelhető képet is lehet velük lőni, akkor már akár érdemes is komolyabban megfontolni egy ilyen vásárlását.

Még drágább móka (150.000HUF-tól) egy MILC vagy DSLR. Ezek árban nagyjából ugyan ott kezdődnek, felső határ viszont NINCS! Ezekre bármennyit lehet költeni, többek között mivel ezek komplett rendszerek, tehát nem csak egy kütyü, hanem mindenféle kiegészítők (optikák, vaku, állvány, stb) együttese. Megjegyezném, hogy ezekre egy valamire való optika kerül annyiba, mint egy jobb kompakt gép, cserébe lényegesen tovább fognak minket szolgálni.

  • Méret

Na ebben mindenképp a kompakt vezet. Mert kicsi és könnyű. A gyakorlatban pedig azt jeleni, hogy tényleg ott lehet veled mindig és mindenhol. Én évekig cipeltem mindenhová a DSLR gépemet, ami már egy külön hátizsákot jelent. Még nomád túrára is vittem magammal, mert az volt az egyetlen gépem. Nagyon régóta nézegettem, hogy mi is lenne az, ami kicsi, könnyű, és helyettesítheti a DSLR cipelését egy átlagos turista útra, kirándulásra, nyaralásra. Mert a gyakorlatban mégis csak az lett, hogy pecázni mégsem viszem már magammal... csónakban/hajóban is féltettem nagyon. Strandra? Áhh, hagyjuk. Végül vettem egy TG-4 -et.  Ez remélhetőleg bírja majd a strapát, és a képeken sem fog meglátszani, hogy az csak egy kompakt. :)

  • Elavulás

Ez egy gonosz dolog, digitális világ nagyon gyorsan fejlődik. Ha megveszed ma a legjobbat valamiből, max egy hónap múlva biztosan kiadnak egy még annál is jobbat. Éppen ezért, a legújabb modelleket csak akkor nézegesd, ha a pénz nem számít. Legtöbbször csak az újdonsága miatt kerül annyiba...

A túl régi sem jó, mert tényleg sokat változik minden, így minden kütyü viszonylag gyorsan elavul. Nagyjából 2-3 év az amivel számolhatsz. Ez nem azt jelenti, hogy utána már nem lesz használható, de biztosan 0-ra csökken az értéke, és amennyiért 3 éve vetted, annyiért már biztosan sokkal jobbat szebbet okosabbat vehetsz ma.

MILC kategóriában ez még rövidebb idő, ott lehet hogy 1 év múlva már elavultnak mondhatjuk az egykor remek kis kütyüt.

DSLR esetében ez az idő sokkal több, akár 5-10 év is lehet, mert ott sokkal többet ér/számít az optika, mint maga a gépváz.

  • Külső körülmények

A fényképezéshez az egyetlen mindenképp szükséges és elengedhetetlen dolog: a FÉNY.

Ragyogó napsütésben egy telefonnal is csodás képeket lehet lőni, azonban amint egyre csökken a rendelkezésre álló fény, egyből meglátjuk a különbségeket a különböző optikák/fényképezőgépek között. Ettől lesz aztán homályos/bemozdult életlen véderedmény. Ezen többféleképpen is lehet segíteni, a legegyszerűbb egy külső fényforrással (pl vaku) biztosítani a hiányzó fényt. Itt azonban egyből kijön a kompakt gépek hiányossága: a beépített vaku csak nagyon kevés fényt ad, és azt is közvetlenül direktbe a fényképalanyra küldi. Ebből lesz aztán a jellegzetes 'telibevakuzott' képünk, rosszabb esetben piros szemekkel. A többi kategória esetén általában van külső vaku csatlakoztatási lehetőség, ami igencsak megdob(hat)ja a lehetőségeinket a fotózás terén.

A fény hiányát a modern érzékelők is ki tudják küszöbölni - több kevesebb sikerrel. Lásd: elavulás, és érzékelő méretek.

A fényen kívül vannak egyéb - a képeket ugyan nem - de a használhatóságot igen erősen befolyásoló külső körülmények is, mint: időjárás, por, víz, hőmérséklet. Senki sem szívesen teszi ki a drága kütyüit ezeknek - kivéve, ha eleve ilyen körülmányekre tervezték őket, mint pl: Olympus Tough!, Nikon Coolpix AW130

  • Akkumulátor

Ez megint egy kulcsfontosságú dolog lehet. Egy okostelefont naponta mindenképp tölteni kell, ha fényképezünk is vele, akkor napota többször is. Ha más egyéb fícsöröket (WiFi, GPS, mobilnet, Bluetooth, stb) is használunk, akkor pedig csak pár órát bírják.

Egy kompakt gép már ezzel is mindenképp felülmúlja a hiper-szuper okostelefonokat, hogy akár több napig is fotózgathatunk velük. Persze ez is attól függ mennyit nyomkodjuk. Általánosságba véve, a live-view fogyasztja a legtöbb áramot. Mivel ezeken a gépeken más lehetőség nincs arra, hogy lássuk mit fogunk fotózni, így ez egy elég konkrét limitáció.

Ilyen tekintetben kizárólag a DSLR gépek lógnak ki a sorból - a jó irányba. Esetükben azért van a tükör, hogy annak segítségével optikai keresőt (az a kis bigyó, amibe bele lehet kukucskálni) használhatunk, úgy hogy pontosan azt látjuk, amit majd a képre is rögzíteni fogunk. Ez akkumulátor időben annyit jelent, hogy simán lőhetünk velük akár 1000-1500 képet is.

  • Képminőség

Ez kényes kérdés, és lehetetlen objektíven megítélni. Ugyanis ehhez tulajdonképpen 100%-ban kellene nézegetnünk az elkészült képeket. A gyakorlatban viszont az van, hogy a gépünk mondjuk 12Mp-es képeket készít, miközben mi a telefonon (facebookon), vagy jobb esetben egy nagy kijelzőn, esetleg TV-n nézegetjük a végeredményt. Egy full HD TV vagy monitor felbontása ~2Mp. Egy átlagos telefoné ennek csak a fele. Egy 4K TV felbontása is 'csak' ~8 Mp. Tehát a végeredményt mindenképpen durván kicsinyítve nézegetjük, ez pedig jótékonyan eltünteti az eredeti felbontású kép gyatra minőségét. Ez megint csak a kompaktok javára hajtja a vizet, ugyanis hiába lesz valójában sokkal gagyibb egy kompakttal lőtt kép, mint egy DSLR-rel készült, a végeredményről kevesen veszik csak észere a különbséget. Ha pedig a fotók nagy része facebook-ra és/vagy instagram-ra kerül, ott aztán végképp nem lesz különbség ilyen tekintetben.

A MILC és DSLR lényegesn jobb képminőségét kizárólag akkor tudjuk értékelni, ha nyers képeket készítünk, és azokat magunk dolgozzuk ki, és/vagy A4-nél nagyobb képeket is szeretnénk belőlük nyomtatni.

  • Fotó téma

Egy tájkép esetében van időnk variálni, próbálgatni. Ha nem sikerült, újra is kezdhetjük akár. Egyszóval, a táj mindig ott lesz, maximum az időjárás változtatja. Tárgyakra, épületekre ez ugyan úgy igaz.

Sokkal nagyobb kihívás mozgó célpontot fényképezni :) Ilyen lehet pl.: sportesemény, állatok, járművek, GYEREKEK. Ezen témáknál a legtöbb kompakt elvérzik, egyszerűen nem alkalmas erre a feladatra. Mert lassú a live-view miatt, lassú a kicsi érzékelő miatt, és lassú a kizárólag menüből vezérelhetőség miatt is. Ilyen téren össze sem lehet hasonlítani egy DSLR-rel. Tehát ha ez a fő fotótéma, akkor érdemes lehet megtanulni fényképezni, és vásárolni egy a feladatra alkalmas DSLR rendszert. Hangsúlyoznám a rendszert. Ezesetben ugyanis nyugodtan kezdhetjük a rá szán összeget úgy 350.000HUF-tól a végtelenig skálázni.

Műteremben való fotózás esetében szinte kizárólag DSLR az, ami szóba jöhet - persze ezt csak a teljesség kedvéért írtam ide. Na, meg azért, hogy belinkelhessem a saját galériámat. Ha még nem láttad volna őket eleget :)

Érzékelő méretek

Hogy szemléltessem is a kategóriák közötti különbséget, íme egy a valósághoz képes erősen felnagyított kép, a különböző kategóriákban használt érzékelő méretekről. Azt hiszem, ezt nem kell túlmagyarázni. Gondolom nem igényel különösebb győzködést, hogy a nagyobb méret jobb minőségű képeket képes produkálni. Csak az arányok végett: egy átlagos DSLR (APS-C méretű) érzékelője
  • 24x nagyobb egy átlagos telefonba gyömöszölt érzékelőnel,
  • 10x nagyobb egy átlagos kompakt kamerában lévő érzékelőnél.
A képen szereplő legnagyobb (rózsaszínű) terület pedig egy profi (medium format) gépben lévő érzékelőt szemléltet. Hozzátenném, hogy már a 'full frame' is az a profi kategória, amit átlag amatőr fotós nem tud megfizetni. Viszonyítási alapnak viszont nagyon jó - feltéve ha láttál már régi, nem digitális negatív filmet. Na az pont akkora, mint a képen a 'full frame'.

Megapixelek

Végül, és utolsó sorban a sokszor elhangzó, és ütős érvnek szánt:
"de az a másik gép 24 Megapixeles (Mp) képeket csinál, ez meg csak 12Mp-t tud"
mondatra csak annyit mondanék, hogy a galériámban látható képek többsége 6 (azaz hat) megapixeles, 10+ éves géppel készültek. Szóval, teljesen mindegy, hogy 12 vagy 24 megapixeles (érzékelőjű) gépről beszélünk, a végeredmény nem attól függ.
Ha idáig elértél, feltűnhetett, hogy tulajdonképpen nem is mondtam meg milyet vegyél. Valóban nem, mert azt így nem lehet. Azonban reményeim szerint most már könnyebben el tudod dönteni, hogy melyik kategória a neked való. Innentől menj be egy fotós boltba, és nézegesd meg az ezek alapján leszűkített választékot. Vedd a kezedbe, fogdosd meg! Végül vedd meg azt, amelyik jobban tetszik. Igen, akár csak  a színe alapján is. Nem, nem viccelek. Mert ha valóban komolyabban érdekel, úgyis utána olvastál már, az internet teli van tesztekkel. Ha még ezek után sem tudsz dönteni, akkor pedig biztosan nem fogsz csalódni, hogy azt a pirosat választottad...

Gyakori Kérdések

Miért kell személyesen is találkoznunk fotózás előtt?

Mert nem ismerjük egymást. Az interneten manapság már mindent lehet. Csak egy személyes találkozó alkalmával derül ki, hogy egyáltalán 'létezel', és a képek amiket küldtél tényleg valódiak. Mivel ez egyik fél részéről sem kötelező, így fontos a minimális szimpátia…. Ellenkező esetben a modell nem tud majd úgy nézni a fotósra, hogy abból remek képek szülessenek, ha  pedig a  fotós nem ‘lát a modellben fantáziát’ akkor abból szintén nem lesznek majd jó fotók. Ha ezt nem tudod megoldani, akkor nagy eséllyel a fotózást sem veszed majd komolyan. A lefoglalt műterem pedig pénzbe kerül, amit nekem akkor is ki kell fizetnem, ha Te valamilyen oknál fogva mégsem jössz el.

Tehát először találkozunk, és megbeszéljük a további részleteket jól :)

Megoldható, hogy privát képek is készülhessenek?

Természetesen. Ennek részleteit a személyes találkozón megbeszéljük.

Hol lesz a fotózás?

A legtöbb esetben Budapesten, vagy környékén. A fotózásokat témától függően a következő helyszíneken tudom megvalósítani:
  • Műterem

Egy műteremben közel ideálisak a lehetőségek ahhoz, hogy remek fotókat készítsünk. Cserébe ezt bérelni kell. Azon felül, hogy ez pénzbe kerül (amit általában közösen megosztva fizetünk) kb. egy héttel előre le is kell foglalnom.

  • Kültér

Szabadtéren fotózni jó, ám van az a fránya időjárás, ami erősen befolyásolja hogy milyen képek készülhetnek - ha egyáltalán készülhetnek. Emiatt a kültéri fotózások sokszor az időjárás miatt nem jönnek össze, ezt bele kell kalkulálni, amikor ilyet tervezünk.

Nem mellékesen kell egy megfelelő helyszín is, ami alkalmas fotózára. Ilyen akad ugyan Budapesten is, de várhatóan sok-sok járókelő lesz a 'háttérben', ami nem feltétlenül cél.

  • Mobil stúdió

Ha van saját lakásod (vagy egyéb fotózásra alkalmas helyiség) akkor oda is tudok menni mobil vakukkal. Ezek persze nem olyan szuperek, mint ami egy profi műteremben rendelkezésünkre állna, cserébe szinte bárhová vihetők, így tudunk akár konyhás, fürdőszobás, hálószobás, 'saját szobás' képeket is készíteni :)

Sminkes, Fodrász?

Ha van olyan ismerősöd, aki szívesen jönne veled, és megcsinálja a hajadat, vagy épp a sminkedet az remek, jöhet nyugodtan. Ha nincs, akkor még mindig tudunk keresni. Ez azonban nem mindig jön össze TFCD alapon - érthető okokból. Pénzért természetesen egyből rengeteg jelentkező lenne - ezt viszont én nem tudom finanszírozni, ha ilyen igényed van, akkor ezt neked kell fizetni. Természetesen mindezt magadnak is megoldhatod, a műtermekben általában van ilyesmire alkalmas helyiség. Azonban arra ügyelni kell, hogy a fotón biztosan minden apró probléma (zsíros haj, lenőtt festés, kopott körömlakk, stb) látszani fog, amiket utólag általában már nagyon nehéz korrigálni.

Ruha, Stylist?

Nem vagyok stylist, és nincs is ilyen ismerősöm. Ebből adódóan általában ruhákat NEM tudok biztosítani a fotózásokra. Tehát abban fotózlak, amit hozol magaddal (több modell esetén egymás közötti cserebere jól szokott működni, beszéljétek meg egymással ki mit tud hozni :) Természetesen egy-egy fotózáshoz javasolni szoktam öltözéket - de csak a fentiek figyelembe vételével. Általánosságban azonban néhány tanács:
  • Lehetőleg egyszínű ruhákat hozzál, a nagyon tarka vagy sűrű mintás dolgokkal csak nagyom limitált lehetőségeink lesznek.
  • A fehérneműre is érvényes, hogy lehetőleg egyszínű legyen, és passzoljon egymáshoz (és az egyéb ruhákhoz) Mindez akkor is nagyon fontos, ha azt nem tervezzük megmutatni a fotókon. Ilyenkor leginkább arra kell figyelni, hogy ne vágjon be, ne lógjon ki, ne üssön át ott, ahol nem kellene ;)
A fentiek miatt praktikus mindenből többfélét hozni, aztán majd eldöntjük melyikből mit lehet kihozni. A műtermekben biztosan van mosdó, és öltöző is, de arra azért figyelni kell, hogy a túl sok átöltözés ne vegye el az időt a fotózástól. Általában 3-4 átöltözés belefér, ha több modell is van, akkor lehet felváltva csinálni, és akkor nem vár senki senkire túl sokat :)

Jöhet-e kísérő a fotózásra?

Természetesen jöhet, ha mindenképp szeretnél magaddal hozni valakit. Én azonban nem ajánlom, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy Téged fog a legjobban zavarni. Főleg ha a párodról van szó. Ha az adott fotózásra több modell is jön, akkor pedig egész egyszerűen nem fogunk elférni, ha mindenki hoz magával még egy embert... Mindemellett, ha engem - vagy a stáb bármely tagját feltartja a munkában, akkor én fogom megkérni, hogy menjen inkább sétálni. - Szerencsére ilyesmire eddig nem volt szükség :)

Mikor kapom meg a képeket?

Ez attól függ, mire van szükséged:
  •  Nyers (.NEF) képek

Ezeket azonnal oda tudom adni, amennyiben van nálad egy pendrive. Ha nem sürgős, vagy épp nincs nálad pendrive, akkor legkésőbb másnap küldöm a linket, ahonnan letöltheted őket. Azonban ezek igen sok helyet (~5Mb/kép) foglalnak, és megfelelő szoftver nélkül még csak megnézni sem tudod őket. Ez csak azoknak való, akik saját maguk szeretnék kidolgozni a fotókat.

  • Nézőképek

Ezeket is azonnal megkaphatod, ha van nálad egy pendrive. Ha nem sürgős, vagy épp nincs nálad pendrive, akkor legkésőbb másnap küldöm a linket, ahonnan letöltheted őket. Ezek kis helyigényű, de gyenge minőségű .jpg képek. Alapvetően csak arra valók, hogy gyorsan megnézhesd, és kiválogasd melyek tetszenek.

Tudom hogy nehéz kivárni a kész képeket, valószínűleg már a nézőképek is tetszenek, de kérlek ezeket NE töltsd fel sehová! Várd meg a kész fotókat, megéri.

  • Kész fotók

Erre általában ~2 hetet várnod kell.

A kész fotók kiválogatása és kidolgozása sok időt igényel, és ezzel sajnos nem állok jól :( Az azonban sokat gyorsít, ha a nézőképek alapján előre kiválogatod, melyek tetszenek. Amint kész vagyok, a kidolgozott fotókat képernyőre optimalizált (HD), és eredeti méretekben elküldöm levélben és/vagy letölthetővé teszem számodra.

TFCD

Mit is jelent pontosan a TFCD, TFP rövidítés?

“Time For CD”, vagy “Time For Picture” Ami annyit tesz, hogy mindenki az elkészült képekért cserébe fekteti bele a munkáját a fotózásba. A sminkes, a fodrász, a fotós, a modell, a stylist – tehát mindenki, aki a projektben részt vett. Az elkészült képeket mindenki a saját portfóliójába használhatja fel, amit így ‘ingyen’ megkap, csak a saját munkájával fizet érte. Ez akár egy jól működő megoldás is lehet, különösen kezdők esetében, akik kipróbálhatják magukat a divat világában, és referencia anyagot gyűjthetnek a további karrierjükhöz. Ehhez azonban minden esetben előre tisztázni kell a projekt célját, és részleteit. A legfontosabb, hogy kitől mit várhatunk el, és végül mit fog érte kapni:

Amit adnod kell:

Mindenki a saját munkáját és idejét, a modell ezen felül természetesen – témától függő mértékben ugyan – de végül is a testét, a szépségét, a kisugárzását, a megjelenését :)

Amit kapsz:

Képeket, amiket felhasználhatsz a saját protfóliódba, referenciáidban, weblapodon, facebook-on, stb. Ezek általában, válogatott és kidolgozott kész fotók. A válogatás viszont eléggé szubjektív, így - ideális esetben - ezt is közösen végezzük. Igény szerint nyers, kidolgozatlan képeket is kaphatsz, ezek részleteit azonban mindenképp előre meg kell beszélni, hogy ebből később félreértés ne lehessen. Ez azt is jelenti, hogy komplett portfóliód/referencia anyagod ettől még nem lesz, hiszen ehhez sokféle témájú és beállítású – a végcél érdekében, és igényei szerint – retusált, vágott, módosított, és egységes albummá rendezett képek kellenek. Természetesen, több hasonló alkalommal – és egy kis belefektetett utómunkával – teljes portfólió/referencia anyag is összeállhatsz az így szerzett képekből…

Elvárások

Attól, hogy mindez nem a pénzről szól, vannak bizonyos alapvető elvárások, amelyeket a sikeres együttműködés érdekében minden résztvevőnek be kell(ene) tartani:
  • legyél nagykorú!
A jelenlegi magyar törvények értelmében (majdnem) minden 18. életévét nem betöltött személy kiskorúnak számít. Kiskorút fotózni pedig mindenféle macerával lehet csak hivatalosan, aminek a terheit és az esetleges következményeit én biztosan nem vállalom. Ezért egész egyszerűen nem fotózok kiskorúakat.
  • pontosság
Ez annyira alapvető, mégis sok félreértés, csalódás, és vita születik abból, ha valamelyik résztvevő a megbeszélt időponthoz képest késik, vagy még durvább esetben az utolsó pillanatban lemondja a részvételt. Ezzel a többiek idejét, felkészülését, és bizalmát játssza el. Sőt, sok esetben az egyébként pénzbe kerülő egyéb kiadások is pocsékba mennek, hiszen az esetleges bérelt kellékeket, stúdiót így is ki kell fizetni valakinek…
  • felkészültség
Mindenképp alapvető elvárás, hogy felkészülten (modellként megfelelő ruhában,  és kipihenten!) jelenj meg a fotózáson, hiszen ha nem így teszel, megint csak a többiek munkáját teszed tönkre – és értékelhető fotó sem nagyon lesz végül.
  • lelkesedés
A legjobb fotós sem tud jó képet készíteni rólad, ha unottan, érdektelenül  állsz a dologhoz (hacsak nem pont ez a lényeg:) Tehát, légy lelkes – és ez a képeken is meg fogja magát hálálni ;)
  • együttműködés
A siker érdekében legtöbbször több emberrek kell együttműködni, és mindenkinek más-más szempontból – így adott esetben más más beállításból készült képekre van szüksége. Ennek legjobb módja, ha előre egyeztetitek ki milyen képeket szeretne. Ha csak a saját érdekeidet nézed, és a többi résztvevő igényeit figyelmen kívül hagyod, nem leszel túl népszerű -> senki sem akar majd veled dolgozni.

Hogy zajlik velem egy fotózás?

A fotózások menete természetesen minden esetben más és más lehet, az itt leírtak csak az én személyes elvárásaimon, és tapasztalataimon alapszanak…
  •  személyes találkozó
Ezt nagyon fontosnak tartom, mert sok minden kiderül az első személyes találkozó során. Nem, nem randira kell gondolni, de mivel ez egyik fél részéről sem kötelező, így fontos a minimális szimpátia…. Ellenkező esetben a modell nem tud majd úgy nézni a fotósra, hogy abból remek képek szülessenek, ha  pedig a  fotós nem ‘lát a modellben fantáziát’ akkor abból szintén nem lesznek majd jó fotók. Tehát először találkozunk, és megbeszéljük a további terveket, jól :)
  • fotózás
Ha a minden rendben, és elképzeléseink találkoztak, jöhet a konkrét fotózás. Ennek menete változó, általában úgy 2-3 órás elfoglaltság.  Az előkészületek miatt sokkal rövidebb nem lehet, de sokkal hosszabb sem, mert mindannyiunk számára fárasztó dolog ez… Fáradtan pedig már mindenki nyűgös lesz, ami nem jó. A helyszín – az előzetes megbeszélések alapján – lehet szabadtéri, ‘házi mobil stúdió’, vagy előre lefoglalt és bérelt profi műterem. Ez utóbbi sajnos nincs ingyen, így ennek költségeit – projekttől függően – de legtöbbször megosztjuk a résztvevők között.
  • képek
A fotók "nézőképeit"  (~150 db) általában azonnal oda is adom, ám ezek kidolgozatlan képek, amik között sok lehet a selejt is. Ezek után következik a képek válogatása, kidolgozása, retusálása. Így lesz a nyers képekből FOTÓ. Mivel ez nekem csak hobbi, így sokszor csak igen kevés időm jut rá, így ez a folyamat sokáig is eltarthat. Az általam elkészített fotók száma lényegesen kevesebb (~10 db) – ám ezek azok a képek, amihez bátran adom a nevemet sőt, közülük a legjobbak bekerülhetnek a galériámba is :)

Szerződés

“A szó elszáll az írás marad” – mondja a közmondás. Tehát, ez egy fontos feltétele a közös megállapodásnak. Nem kell itt bonyolult jogi dolgokra gondolni, egyszerűen csak írásba van foglalva a megállapodásunk. Ez a modellnek és a fotósnak egyaránt jó – függetlenül attól hogy jóban vannak-e vagy sem… Ha kezdő modell vagy – vagy csak szeretnél magadról a galériámban látható képekhez hasonló minőségű képeket -  és az itt leírtak is elfogadhatóak számodra, írj egy levelet és megbeszéljük a részleteket :)

Fotózás

Ha csak a képeimre vagy kíváncsi, kattints az alábbi ikonra ;)

Ha Te is szeretnél magadról hasonló színvonalú képeket, olvasd el ennek feltételeit, nézd meg milyen projektekhez keresek modelleket, és írj nekem levelet :)

Ha az is érdekel hogyan kezdtem fotózni, olvass tovább:

A fotózás már gyermekkorom óta érdekelt, akkor viszont még kevés lehetőség adódott, hogy komolyabban foglalkozzak a témával. Az ezredfordulón - amikor megvehettem első SLR gépemet - kezdtem kibontakozni, elsősorban tájképek és utazási fotók készítésével. Azonban még mindig akadály volt az előhívások viszonylag magas költsége.

A később beköszöntő digitális korszak azonban lehetővé tette, hogy korlátok nélkül élhessek ennek a szenvedélyemnek. 2005-ben meg is vásároltam első DSLR gépemet - Így a képeimet azonnal visszanézhettem, a készült képek mennyiségét is csak a memóriakártya mérete korlátozta. A ‘digitális sötétkamra’ – a számítógépek – további eddig elképzelhetetlen lehetőségeket adott a kezembe, Így gyorsan tudtam tovább fejlődni, újabb és újabb technikákat elsajátítani...  Hogy ez mennyire sikerült, a galériámat böngészve mindenki eldöntheti ;)

Fényképezőgépemet azóta szinte mindig, mindenhová magammal viszem, ennek köszönhetően készültek kedvenc panoráma képeim is, síelés, túrázás utazások és kirándulások közben :)

2010-ben Egy igazán remek, és nagyon segítőkész fotósnak (Csuha Pálnak) köszönhetően lehetőségem nyílt belepillantani a modellfotózás világába is, ám mivel ez számomra csak hobbi, így máig is leginkább workshop-ok alkalmával vagy TFCD alapon készülnek az ilyen témájú képeim...

Az exponálástól a kiállításig

Azaz, egy digitális fotó életútja az exponáló gomb lenyomásától a kiállításig.

Manapság már bárki készíthet digitális képeket, szinte bármilyen eszközzel – okostelefonnal, webkamerával, kompakt géppel, vagy akár egy komoly DSLR géppel. Az eszköz jelen esetben szinte lényegtelen, a végcél minden esetben az, hogy megmutassuk a célközösségnek. Ezt elérhetjük azzal, hogy kitesszük a fészbúkra, vagy saját weboldalunkon megtekinthető galériánkba, de akár kiállítás is rendezünk belőlük valamelyik plázában ;)

A kép, születésétől kezdve, minden esetben  sok-sok folyamaton megy keresztül a végleges fotó bemutatásáig – sőt még utána is! A különbség a következőkben rejlik:
  • bele akarunk-e egyáltalán szólni ezekbe a folyamatokba?
  • van-e rá egyáltalán lehetőségünk?
  • hogyan és hol avatkozhatunk bele?
  • érdekel-e minket a képünk sorsa a bemutatás után?

Optikai képalkotás

Ez a fotókészítés első, és egyben legfontosabb lépése, ilyenkor a szemünk – és a fényképező eszközünk – elé táruló látvány bekerül egy ‘dobozba’, ahol majd valamilyen módon rögzítésre kerül maga a fénykép.  Hogy ez pontosan hogyan történik, az külön téma,  és  szerte az interneten is rengeteg cikk található a témában:

A fényképezés alapjai

Ezen cikk megértéséhez ez nem feltétlenül szükséges, ám ha nem csak kattintgatni szeretnénk, akkor mindenképp hasznos előtanulmány…

Digitális képalkotás

Miután a fény bejutott a ‘dobozunkba’, azt valahogyan tárolni is kell, manapság legtöbb esetben ez egy digitális érzékelő, majd egy memóriakártya segítségével történik. Ezek fajtái és működésük is érdekes téma, de ezen cikk szempontjából most nem annyira lényeges :)

Képformátumok

  • RAW

Az érzékelőre jutó fényből egy digitális adathalmaz keletkezik, amit RAW (nyers) formátumnak nevezünk. Minden digitális képalkotásra alkalmas készülék ilyen, a gyártója által kitalált, ám legkevésbé sem szabványos formátumban (.NEF,.CRW, .DCR, stb) készíti el a felvételt. Emiatt, az ilyen nyers formátumokat csak az arra felkészített szoftverekkel lehet megnyitni/megnézni/szerkeszteni. Mindemellett, az ilyen formátumban tárolt képek igen nagy helyet foglalnak el.  Éppen ezért, a legtöbb digitális fényképező ebből a nyers formátumból egyből egy szabványos, ám veszteséges tömörítést használó formátumba tudja alakítani, ami általában a .jpg. Ezzel az azonnali konverzióval viszont rengeteg olyan módosítási lehetőséget veszítünk, amiket a nyers formátum használata esetén minőségromlás nélkül megtehetnénk. Ez a formátum tulajdonképpen a ‘digitális negatív’ szerepét tölti be, tehát ebből még ‘elő kell hívni’ a végleges fotót. A komolyabb fényképezőgépek képesek ilyen formában (is) elmenteni a készített képeket, amiknek az előhívásához viszont speciális szoftverekre lesz szükségünk.

  • bitmap (.bmp)

A bitmap (.bmp) egy szabványos, tömörítetlen képformátum, amiben (többek között) minden képpont és annak színinformációja is tárolva van, így a keletkezett fájl mérete egyenesen arányos a képpontok számával. Ha ilyen formátumban tárolnánk egy 6 Mpixeles (3000×2000) képet, akkor az ~18Mb-ot foglalna el. Emiatt, ezt a formátumot ma már szinte sehol nem használják közvetlenül.

  • jpeg (.jpg)

A jpeg egy szabványos, de veszteséges tömörítést alkalmazó képformátum. Ez azt jelenti, hogy a kép megjelenítéséhez nem szükséges információkat egyszerűen eldobja, így természetesen sokkal (10 ~ 100x) kisebb állományokat eredményezhet. Az eldobott információkat később azonban már nem tudjuk pótolni, így ebben a formátumban csak a kész végeredmény érdemes tárolni, min már további módosításokat nem szeretnénk végezni.

A jpeg formátummal kapcsolatos további mítoszok és tények

A Digitális sötétszoba

Ez az a “hely” ahol a legtöbb módosítást végezhetjük a nyers formátumú képen, úgy hogy ezzel a legkisebb mértékű minőségromlást okozzuk. A fontosabb paraméterek, amiket ilyenkor ‘büntetlenül’ módosíthatunk:

  • Levels
  • White balance
  • Exposure
  • Contrast
  • Saturation
  • Color Space

Ha mindezt (és még rengeteg egyebet) mi magunk szeretnénk – akár képenként egyesével – beállítgatani, akkor egy erre alkalmas szoftverre lesz szükségünk. Ezek jelentőségének megértéséhez sokkal mélyebben el kellene merülni a digitális fotókidolgozás világába, de nem is kell mindenkinek ehhez érteni, hiszen a fényképezőgép gyártók ezen beállításokat elvégzik helyettünk, amikor a gép egyből .jpg formátumba menti le a képeinket. Az már gyártótól és géptípustól függ, hogy ezeket milyen mértékben tudjuk módosítani. Ilyenkor tehát, a módosításokat végző szoftver a fényképezőgépbe van beleépítve. Ebből viszont világosan következik, hogy ezek a beállítások az összes képre vonatkozni fognak amit az adott géppel .jpg formátumba készítünk.

A kép tulajdonságainak módosítása után, egy kritikus művelet következik, ami pedig a kép jpeg (vagy egyéb szabványos) formátumba való konvertálása. Kritikus, mivel általában .jpg lesz a végeredmény, ami pedig veszteséges tömörítési algoritmust használ. Tehát, nem mindegy hogyan végzi az adott szoftver ezt a konverziót! Igen, minden szoftver máshogy, más-más beállítási lehetőségekkel, és ennek megfelelően más más fájlmérettel és minőséggel fogja létrehozni a végleges képet ugyan abból a nyers képből! Márpedig, ha a neten tesszük közzé képeinket, akkor a közönség csak a végeredményben feltöltött jpeg képet fogja látni! Több – fotósoknak szánt – képfeltöltögetős/véleményezős oldalon is tapasztaltam már, hogy a képméret limitek miatt a fotósok a rossz minőséget a kicsi megengedett feltöltési méretre fogják, pedig ez csak rajtuk és az általuk használt szoftveren múlik.

Ebben a cikkben nem célom konkrét szoftverek bemutatása, de egy megfelelően részletes leírást mégis linkelek a jpeg konverzió beállítási lehetőségeiről.

Szintén nagyon fontos, hogy csak megfelelően kalibrált monitoron végezzünk ilyen szintű módosításokat, ellenkező esetben a közönség nem ugyan azt fogja látni, ami mi szerettünk volna mutatni. Természetesen, a gyakorlatban sajnos minden igyekezetünk ellenére is mindenki a saját monitora által mutatott képet jeleníti meg, ami a kijelző minőségétől, típusától és kalibráltságától erősen függ. Éppen ezért, a monitor kalibráció a képeket nézegető közönség számára is alapvető.

Digitális képek tárolása és rendszerezése

Sokan az összes fotójukat a digitális fényképezőgépük memóriakártyáján tárolják – hiszen manapság simán elfér rajtuk több ezer kép is, minek lementeni… Egészen addig nem is aggódnak, amíg az adott kártya a birtokunkban van, üzemképes, és még van rajta hely… Amikor ezek egyike már nem áll fenn, és ez – lehet hogy  évek múlva – de biztosan eljön egyszer…. Így a vele járó kisebb-nagyobb  problémák is…

Hogy ezeket megelőzzük, jó előre kitalált, kipróbált, és működő képkezelési  rendszert KELL alkalmaznunk. Ami így elsőre túllövésnek hangzik, de biztosan nem az! Még akkor sem, ha csak a családi fotóinkról van szó! Ha nem így teszünk, egészen biztosan rengeteg összevissza elnevezett, ki tudja melyik kártyán, CD-n, vagy laptopon megtalálható képhalmazunk lesz. Ebből az összevisszaságból aztán ha meg szeretnénk mutatni egyet-egyet valakinek, biztosan órákba telik hogy megtaláljuk – ha megvan még egyáltalán valahol….

Állománynevek, és EXIF adatok

A fényképezőgépben keletkező képeink már egyből rendelkeznek egy névvel, aminek összetételét géptípustól függően ugyan – de általában nem tudunk hatékonyan befolyásolni. Ezzel addig nincs is baj, amíg a kártyán vannak, mert a gépek általában gondoskodnak arról hogy ezek egyediek legyenek – még akkor is ha az expo számláló általában 4 jegyű száma átvált. Amint lementjük egy számítógépre, ott máris problémákba ütközünk ugyanis ahány szoftver annyiféleképpen szeretne segíteni nekünk és jól átnevezi a képeinket valami olyanra, ami alapján soha nem fogjuk tudni, hogy a kép miről szól, mikor, hol és melyik gépünkkel készült.

Ezt a kezdődő káoszt úgy tudjuk megelőzni, hogy tudatosan előre kitalált módszer szerint nevezzük el az állományokat, már a memóriakártyáról való első letöltéskor. Ez esetben sem szeretnék konkrét szoftvereket és azok beállításait mutogatni (majd lesz olyan cikk is, és akkor lehet rám csodálkozni, hogy van élet a photoshop-on kívül is :)

Fontos, hogy ezek az állományok sokkal több mindent tartalmaznak, mint magát a képet. Ezek közül az egyik legfontosabb az EXIF. Ezek olyan adatok, amikből többek között kiderülhet mikor, hol milyen eszközök – és azok milyen beállításaival készült az eredeti képkocka.

A megfelelő állománynevek megértéséhez, álljon itt egy példa: DSC_8877.JPG -> 20110529-D70_038877.jpg Hogyan is jött ez össze:
  • ’20110529′

Ezt gondolom mindenki kitalálta, hogy ez a kép készítésének dátuma. (EXIF: ‘Date/Time Original’) Ezt az információt a fényképezőgép teszi bele, szóval fontos hogy az órája mindig megfelelően legyen beállítva, különben csak növeljük a káoszt a képeink között…

  • ‘-’

Ez egy sima kötőjel – hogy ne follyon össze a dátum a többi mindennel ;)

  • ‘D70_03′

A ‘D70‘ a fényképező típusa, amivel készült. Ezt is a gép teszi bele (EXIF ‘Camera Model Name’) majd a ‘_03‘ egy manuálisan odabiggyesztett karaktersorozat, ami egy elválasztókarakter (_) után azt jelzi, hogy a gépemben már 3x körbefordult a számláló. Ezzel tulajdonképpen kibővítettem az expószámláló 4 számjegyét, így a sorszámok folyamatosak maradnak, és azt mutatják, hogy ténylegesen hányadik kép ami az adott géppel készült.

  • ’8877′

Ez az eredeti állománynévben szereplő számláló  – ami ugye gyorsan átfordulhat, ezzel elveszítve a lényegét. Az EXIF adatok közül általában elérhető egyébként a valódi számadat is: ‘Shutter Count’

  • .jpg

Ez pedig az eredeti állomány kiterjesztése, ami nem feltétlenül mindig .jpg, lehet a gyártó saját RAW (D70 esetében .NEF) formátuma is – vagy akár mindkettő, természetesen két külön kép formájában.

Ilyen – vagy ehhez hasonló – elnevezési sémákat minden valamire való szoftvernek tudnia kellene kezelni, amivel már a letöltés során megfelelőre nevezhetjük képeinket. Az általam használt szoftver importálási funkciójánál például így kell mindezt megadni: “[YEAR][MONTH][DAY]-[model3]_03[onum][oext]” Amiből látszik, hogy az egyetlen kézi karaktersorozat a ‘_03′ erre kell csak figyelnem, hogy átváltáskor ezt is megváltoztassam, a többi minden benne van a fényképezőből kiköpött állományokban.

Válogatás és címkézés

Mindegy milyen szinten műveljük a fotózást, előbb vagy utóbb rengeteg fotónk lesz. Annyira, hogy az hamar kezelhetetlenné válik, még akkor is ha konzekvensen és megfelelően nevezzük el őket. Az első és kulcsfontosságú megoldás erre a TÖRLÉS. Igen, úgy értem hogy a rossz/béna/homályos/nemtetsző/félresikerült képeket azonnal töröljük! Ezzel megmentve magunkat egy csomó későbbi felesleges munkától, tárterület igénytől, és az őrülettől ;)

Ha csak a valóban értékelhető képeket tartjuk meg, akkor sokkal könnyebb lesz azokat kordában tartani, és katalogizálni. – Ez ugyanis a következő lépés, hogy valamilyen szoftver segítségével logikai rendbe állítsuk a sok-sok képet. Erre a feladatra megint csak rengeteg szoftver alkalmas lehet, a válasszuk a nekünk megfelelőt. Szerintem, a következőket kell(ene) tudni egy ilyen szoftvernek:

  • importáláskor automatikus átnevezés és könyvtárstruktúrába helyezés lehetősége EXIF adatok alapján.
  • hierarchikus katalógusok/csoportok létrehozásának lehetősége, az eredeti képek módosítása nélkül, lehetőleg saját magunk által szerkeszthető ‘tag’-ekkel.
  • egy kép több kategóriába is kerülhessen
  • timeline – azaz a képeket rendezhessünk időrendbe
  • verzió kezelés – azaz ha módosítani szeretnénk valamelyik képet, azt úgy tegye, hogy az eredetit NEM módosítja, hanem egy új verziót hoz létre – betartva az általunk meghatározott nevezéktant!
  • exportálás – azaz a kívánt képeket (automatikus átméretezési lehetőséggel) egyből összepakolhassuk a nekünk fontos formában (webalbum, .zip fájl, külön könyvtár, CD/DVD, stb)

Természetesen, ezek csak az én alapvető igényeim egy ilyen szoftverrel kapcsolatban. Mivel ezekből tényleg rengeteg van -így mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt, egy kis guglizással ;)

Archiválás és mentés

Idáig nagyon kevesen jutnak – azok is általában csak egy adatvesztés után. Nem is próbálom túlmagyarázni ennek szükségességét, inkább csak leírom én hogyan teszem ezt:

  • minden fotózást (nyaralást/kirándulást/összejövetelt) a memória kártyák (igen, viszek tartalékot is) formázásával kezdek.
  • a komolyabb fotózásokat esetén RAW (+jpeg) , nyaralást egyebet csak jpeg-ben fotózóm.
  • az esemény (nyaralás/kirándulás/bármi) után egyből lementem a kártya tartalmát egy kártyaolvasóval ellátott mobil tárolóegységre.
  • importálom a képeket a gépemre, (amiben tükrözött és titkosított tárolóegységeket használok) majd kiválogatom, katalogizálom, szerkesztem, retusálom őket.
  • a gépemen lévő fotókat és a katalogizáláshoz szükséges adatbázisokat rendszeresen lementem egy 3. külső (titkosított) tárolóegységre.

Így – mérettől függően – de legalább egy évnyi nyers fotó megvan a mobil kártyaolvasós egységen, minden válogatott/módosított/katalogizált kép megvan a gépemen, és egy 3. tárolóegységen is. Ez – az egyre növekvő tárolók megjelenésével – tartható megoldásnak tűnik…

Digitális képek publikálása

Ezt viszont mindenki megteszi valahogy. Legtöbben persze szándékosan teszik közzé fotóit: levélben, MMS-ben, közösségi oldalon, fotós portálokon, privátnak hitt ‘zugokban’ – ám nem tisztában ennek következményeivel.

Nézzük, mit tehetünk a képeink megfelelő publikálása érdekében:
  • Megvan nálunk az eredeti kép.
Jogi dolgokba nem szeretnék mélyebben belefolyni, ám ez alapvető dolog. Van ugyanis olyan helyzet, hogy be kell tudni bizonyítani hogy a képet mi csináltuk…
  • Vízjelet pakolunk a fotóinkra.

Ez akár jó dolog is lehet, mert reklám a fotósnak – ha nem viszi túlzásba. Én személy szerint nem szeretem őket, de lehet csak azért mert túl sok a rossz példa, vagy még nem találtam meg a képeimhez és a stílusomhoz illőt ;)

  • ‘Kis méretben’ tesszük csak közzé képeinket.

Ez szinte természetes is,  minek egy böngészőben/telefono/tableten 10 Mp-es kép, amikor nagyon jó esetben is a kijelzőnk full HD felbontást (1920×1080) tud ‘csak’, ami valójában ~2Mpixelt jelent! Ez a felbontás – tapasztalataim szerint – a kifejezetten nagy panoráma képeimhez is elegendőnek bizonyult. Ezen kívül, az állományok mérete sem mindegy, hiszen azt mindenkinek le kell tölteni a böngészőjével. Arról nem is beszélve, hogy sok oldalon van feltöltési méretkorlát… na, ilyen esetekben jó ha tudjuk hogyan lehet kis állományméretű, de jó minőségű képeket létrehozni…

Képeink publikálása esetén azonban soha ne feledjük:

Ami egyszer az internetre került, azt szinte bárki megnézheti, megszerezheti, lemásolhatja, ellophatja. És onnan teljesen eltüntetni sok esetben lehetetlen.

Persze, én köztudottan paranóiás vagyok – ez nálam szakmai ártalom ;)