Okosotthon

Az okosotthon (Smart Home) gondolata nem újdonság, hiszen már az 1962-es „Jetson család” című rajzfilmsorozatban is jelentős szerepet kapott, pedig akkor még sem mobil telefon – sőt egyáltalán telefon – sem pedig internet nem létezett, de még a számítógépek sem terjedtek el annyira hogy egyáltalán elképzelhetőek legyenek a rajzfilben látott megoldások.

Mára már az okosotthon kifejezés egyáltalán nem fikció, azonban mindenki mást ért ezalatt. Rengeteg reklám anyagot, félmegoldást, terméket és szolgáltatást talál aki most ismerkedik ezzel a kifejezéssel. A Wikipedián szerintem remek összefoglaló van erről – így én ezt nem másolom ide, de az elolvasását mindenkinek javaslom!

A lényegét azért kiemelném, mert ezt nagyon fontos megérteni:

Az okosotthon technikai megoldások együttese, amelyek egymással együttműködve lehetővé teszik a házban működő különböző rendszerek és alrendszerek központi irányítását.

Tehát, semmiképp sem egyetlen megoldásról vagy termékről beszélünk, hanem több egymással együttműködő dologról. Éppen ezért ezt sajnos(?) nem lehet csak úgy egyben megvásárolni, hacsak nem eleve így lett megtervezve és kivitelezve a házunk – ami azért manapság még nem jellemző.

Ebből következik, hogy aki okosotthont szeretne, annak bizony a saját igényeihez, lehetőségeihez kell megtalálni a számára legmegfelelőbb (de legalábbis a leg elfogadhatóbb) megoldást. Ennek már a megtervezése sem egyszerű, a kivitelezése pedig legtöbb esetben komoly akadályokba is ütközik, amik feloldása általában kisebb nagyobb átalakításokat is igényelhet.

Ebben a cikksorozatban a saját tapasztalataimat igyekszem megosztani, kihangsúlyozva, hogy egészen biztosan nem ez az egyetlen út, és az általam választott megoldásokhoz semmilyen üzleti kapcsolat nem fűz.

A rendszer elemei – amikről külön cikkekben fogok részletesebben írni.

Ez ugyan nem része, sokkal inkább az egyik elengedhetelen előfeltétele – és sokszor gyakorlati akadálya – egy okosotthon kialakításának.

  • Szenzorok és érzékelők

Ide tartozik minden olyan eszköz amivel a környezetünkről információt  tudunk gyűjteni a rendszerünk számára. Sok marketing anyaggal ellentétben, szerintem ez a legfontosabb, kihagyhatatlan része egy okos otthonnak.

  • Kommunikációs interfész

Ez az amivel az emberek és a gépek (vagy akár gép-gép) közötti kommunikáció megvalósul. Ez lehet egy egyszerű kijelző, egy mobil app, vagy akár beszéd felismerésen alapuló eszköz is.

  • Végrehajtó egységek

Ezek pedig maguk az eszközök amiket „okosan” szeretnénk vezérelni/irányítani.

Eddig talán egyszerűnek tűnhet, ám a kihívás az, hogy ezek egy közös rendszerbe illeszkedjenek. Ahhoz pedig az kell, hogy a szenzorok és a végrehajtó egségek is kompatibilisek legyenek a kommunikációs interfésszel, és az elektromos hálózat is ezen eszközök igényeinek megfelelően legyen kialakítva.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, vagy akár a konkrét termékek kiválasztásába, összegzem az én előzetes – és szubjektív – elvárásaimat:

  • Ne kelljen indokolatlan mértékű átalakítást végezni a házon.

Talán nem kell magyarázni, hogy nem szeretném – és pénzem sincs rá – hogy teljesen szétzúzzam és „újraépítsem” a házat :)

  •  „Local only” módban (is) működjön, azaz semmiképp ne (kizárólag) felhős megoldás legyen.

Ezzel máris megosztom a közönséget, ugyanis a boltban megvehető okosotthon megoldások (és eszközök) többsége valamilyen felhő alapú szolgáltatásra épül, ami azért „jó”, mert egyből egy működő megoldást eredményez, és ezt könnyű eladni.  Azonban a ~20 éves IT biztonsági tapasztalatom – és az ehhez társuló paranoiám – azt diktálja, hogy az ilyeneket inkább messziről kerüljem…

  • Ahol lehet, az open-sorce megoldásokat részesítem előnyben.

Így elkerülhető a „vendor lock-in„, biztonsági szempontból is meggyőzőbb, és a gyártói támogatás megszűnése sem jelenti azt, hogy az eszközt ki kell dobni.


Hangsúlyozom, ezek teljesen szubjektív elvárások, így senkit nem szeretnék meggyőzni az itt leírtak értelméről, de a továbbiakban részletezett megoldások és a termékek kiválasztásához remélhetőleg elég magyarázatot adnak.