Forgalomelemzés Qubes OS alatt
A Qubes OS egyik remek tulajdonsága, hogy különböző típusú VM-eket lehet benne használni, köztük az egyik legérdekesebb a ProxyVM.
A Qubes OS egyik remek tulajdonsága, hogy különböző típusú VM-eket lehet benne használni, köztük az egyik legérdekesebb a ProxyVM.
Mivel a 3.0 csak amolyan technológia váltást jelző – az átlagos felhasználók számára kevés egyből észrevehető újdonságot hozó – verzió volt, így ebben a cikkben a 2.0 verzióhoz képesti különbségeket igyekeztem kifejteni
A Qubes OS biztonságos desktop megoldásával most ismerkedőknek továbbra is a – rendszeresen aktualizált – általános ismertetőmet ajánlom első olvasmánynak.
Természetesen, a további hivatalos kiadások ezen túl is a Xen-re fognak épülni, tehát ez a lehetőség egyelőre elméleti. Azonban a gyakorlatban igen hasznos, hogy egy már meglévő és aktív virtualizációs projektre építkeznek, egy teljesen egyedi megoldás használna helyett – így ugyanis a hivatalos Xen kiadásokat használhatják, nem kell saját pacth-ek fejlesztésére időt pazarolni.
Ezek a NetVM-ek számára AppVM-nek, az AppVM-ek számára pedig NetVM-nek ‘látszódnak’, így tehát a kettőjük között helyezkednek el a belső virtuális hálózaton. Ez az elhelyezkedés ideális állapotot teremt arra, hogy ebben a típusú VM-ben konfiguráljunk és hozunk létre VPN kapcsolatokat, mert így:
Az alábbi megoldáshoz a következők szükségesek:
Az alábbi instrukciókat követve, lecserélheted az alapértelmezett VPN kapcsolatjelző ikonokat, sokkal szebb, piros/zöld lakatos ikonokra :)
Végezd el az alábbi műveleteket a ProxyVM-ben:
mkdir -p /home/user/.icons/Adwaita
unzip -d /tmp ~/QubesIncoming/<source vm>/qubes-artwork-proxy-vpn-master.zip
cp -a /tmp/qubes-artwork-proxy-vpn-master/* /home/user/.icons/Adwaita/
Igen, valójában ezzel csak annyit csináltunk, hogy felülírtunk néhány ikont az alapértelmezett Adwaita témából. Egy sokkal elegánsabb megoldás lenne, hogy:
Ez a kiadás kevés – az átlagos felhasználók számára is egyből észrevehető – újdonságot hozott, ugyanis a fő célja egy olyan átalakítás volt, ami a jövőre nézve új távlatokat nyithat a Qubes felhasználásának lehetőségeiben. Éppen ezért, a Qubes OS biztonságos desktop megoldásával most ismerkedőknek továbbra is a – rendszeresen aktualizált – általános ismertetőmet ajánlom első olvasmánynak.
Természetesen, a további hivatalos kiadások ezen túl is a Xen-re fognak épülni, tehát ez a lehetőség egyelőre elméleti. Azonban a gyakorlatban igen hasznos, hogy egy már meglévő és aktív virtualizációs projektre építkeznek, egy teljesen egyedi megoldás használna helyett – így ugyanis a hivatalos Xen kiadásokat használhatják, nem kell saját pacth-ek fejlesztésére időt pazarolni.
Manapság a nem angol nyelvű oldalak célközönsége igencsak szűk halmaz, így vagy eleve angolul publikál az ember, vagy csak részben – de ez utóbbi esethez mindenképp megfelelő támogatás kell WordPress oldalról, különben a végeredmény biztosan nem lesz az elvárásainknak megfelelő.
Mert technikai jellegű írások esetében az jó, ha az ember egyből látja ezeket…
Mert a jövő generációja csak ilyet fog olvasni.
Ide mindenképp kell a szmájli. De legalább törekedjünk rá, na!
Ez abban az esetben érdekes, ha több kapcsolódó oldalt is üzemeltet valaki. Nyilván vannak előnyei és hátrányai egyaránt, számomra az előnyei nyertek, így a kezdetektől fogva ilyen rendszeren laknak az oldalaim. A problémás része az lehet, hogy a rosszul megírt, ratyi kiegészítők ezt nem veszik figyelembe, és így szétcs*szhetik az egész oldalt.
Jónéhány lehetőség közül ez tűnt számomra a legmegfelelőbb megoldásnak. Egyetlen feltételt támaszt a további kiegészítők és témákkal szemben: legyen ‘translation ready’. Ez gyakorlatilag csak azt jelenti, hogy a fejlsztője kövesse a WordPress kódolási ajánlásait.
Mivel ez a fotógalériám alapvető építőköve, így ez a legfontosabb kiegészítő. A csicsásabb kinézet ezesetben pénzbe kerül – de mivel ennél jobbat máshol nem találtam, ezért én megvettem a „NextGen Plus” verziót. Sajnos ez az oldal legelvadultabb része is egyben, teli van számomra szükségtelen fícsörökkel, és emiatt a kódja is elég kusza és feleslegesen nagy. De még így is messze ez a legjobb megoldás – legalábbis számomra.
Ez egy igazán hasznos kiegészítő. Persze csak az fogja értékelni, aki saját kiegészítőt és/vagy témát készít és mindezt a GitHub-on tárolja :)
Sok esetben hasznos lehet, ha nem csak a cikkeket lehet kategóriák alá sorolni, hanem az oldalakat is.
Ez a kapcsolódó írások megjelenítéséért felelős kiegészítő. Ebben is van felesleges szemét bőven, ám sajnos jobbat egyelőre nem találtam :(
A sok k*cs*g spammer miatt nem érdemes „clear-text” formában tálalni az email címeket. Persze manapság már más forrásból könnyebb beszerezni ezeket – minden esetre ártani nem árt.
Ez a blog szekció témája. Remekül jól elvagyok vele már a kezdetek óta. Mobil barát, nincs túlbonyolítva, és a letisztult kinézete még mindig tetszik. Sőt, még az általa használt nevezéktan is megihletett. Ami ugyan nem egyedi, de jól megy a nickemhez is :)
Sokáig keresgéltem, hogy mire tudnám lecserélni azt a magára hagyott és már régóta elavult témát, amit a fotós oldalon használtam. De egyik sem az volt ami nekem kellett. Így aztán eldöntöttem, hogy készítek egy sajátot :) Mindenképp valami nagyon minimálisat és egyszerűt szerettem volna, mivel csak a galéria alá/mellé kellett. A hosszas keresgélés közben találtam meg az alapjául szolgáló blankslate projektet. Erre épülve jött létre a kifejezetten a NextGen kiegészítőhöz készült, hiper minimális, kizárólag a saját igényeimet kiszolgáló template: a zGallery :)
Attól függetlenül, hogy a végeredmény még közel sem tökéletes, a kezdeti igényeimnek mindenképp sikerült eleget tennem. Remélhetőleg a közízlést sem rombolom mindezzel, amit itt a szöveg körül – vagy éppen a galériámat böngészve – láthatsz és tapasztalhatsz :)
Van ugyan egy olyan mondás, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. Ezt érdemes is megfogadni, azonban egy szoftver esetében, ha sokáig nincs frissítve, az problémákhoz vezethet:
Ezek bizony a gyakorlatban mindig bekövetkeznek, éppen ezért kell az általunk használt Plugin-ek és Template-ek frissítésére is különös figyelmet fordítani. És ez a különös figyelem azt is jelenti, hogy ha valamelyikhez régóta nem érkezett újabb frissítés, akkor kezdhetünk keresni egy másikat helyette. Ha ezt nem tesszük, akkor a fenti problémákkal előbb-utóbb szembesülni fogunk. Ha ezeket megvárjuk, akkor pedig kapkodás, biztonsági incidens, esetleg adatvesztés lesz a jutalom.
Valahogy nekem is sikerült ezt addig elodázni, amíg baj nem lett belőle. Szerencsére a baj nem olyan nagy, hacsak nem vesszük nagy bajnak azt, ha egy fotós galériája igen szarul néz ki :(
Megtörtént ugyanis, hogy az általam használt témák annyira elavultak, hogy funkcionális problémákat okoztak a galériám alapját képező plugin működésében. Hogy ne tetézzem a bajt, nem kezdtem el az éles oldalt barkácsolni, hanem egy tesztoldalon álltam neki összeállítani a számomra szükséges és megfelelő kiegészítőket. Erről azóta külön cikk is készült
Okos ember a más kárán tanul – szól a mondás. Ezt a cikket tulajdonképpen nekik szántam :)
Az első és legfontosabb információ a projekttel kapcsolatban, hogy egyáltalán miért jött létre, mit szeretne megvalósítani. A cél nagyon röviden: egy biztonságos Desktop Operációs Rendszer megalkotása. Ennek megértésben – a már több cikkemben is linkelt – rövid prezentáció segíthet: Qubes-meetup
Felmerülhet a kérdés, hogy miben különbözik ez, a többi egyéb hasonló célt szolgáló megoldástól? Erre ad választ a projekt alapítója – egy blog bejegyzés formájában.
Az egyéb kérdéseket a Gyakran Ismételt Kérdések szekció igyekszik megválaszolni.
„Security by Isolation„
A fenti ábra jól szemlélteti a Qubes OS felépítését, aminek alapvető eleme a Xen hypervisor, ami egy biztonságos Type-1 (Bare-metal) virtualizációs réteget biztosít. Ennek segítségével külön-külön virtuális gépek formájában valósítja meg az elkülönítést a rendszer kritikus elemei és az alkalmazásokat futtató AppVM-ek között. Mindezt úgy, hogy közben a különböző AppVM-ben futó alkalmazások ugyan azon a képernyőn jelenjenek meg, sőt lehetőség van egymás közötti biztonságos adatátvitelre is.
Természetesen, ilyen szintű szeparáció biztonságos megvalósításához hardver szintű támogatás is szükséges. A rendszer futtatásához szükséges konkrét hardver követelmények megtalálhatóak a projekt wiki oldalán. Sőt, a fejlesztők és a felhasználók által tesztelt konkrét eszközökkel kapcsolatban a HCL nyújthat további segítséget.
Ahogy ezt már többször is igyekeztem kihangsúlyozni, a rendszer legfontosabb eleme – a virtualizációt és ennek segítségével a szeparációt biztosító hypervisor – esetünkben a Xen.
A Xen hypervisor ugyan nem egy másik operációs rendszeren belül fut, de szüksége van eszközmeghajtókra (driver), management szoftverekre, és grafikus felületre is. Ezeket biztosítja a dom0 operációs rendszere, ami a Qubes OS 2.0 esetében egy – kifejezetten erre a feladatra specializált – Fedora 20 disztribúció 3.12 verziójú kernellel.
A Qubes OS esetében extra biztonsági fícsör, hogy a dom0 nem rendelkezik közvetlen hálózati összeköttetéssel!
A Qubes egyik legfontosabb – a fenti ábrán is jól szemléltetett – biztonsági megoldása, a hálózati eszközök elkülönítése a dom0, illetve az AppVM-ektől. Ezt a Xen hypervisor egyik remek lehetősége, a PCI Passtrough biztosítja. A megoldás lényege, hogy a fizikai hálózati eszközeinket egy kifejezetten erre a feladatra tervezett virtuális gép típushoz – egy NetVM-hez csatoljuk. Így hatékonyan elszeparálhatjuk a külső hálózatokkal közvetlen kapcsolatot tartó eszközöket (és az ehhez szükséges drivereket) az érzékeny adatokat tartalmazó alkalmazásainktól, és az egész rendszert vezérlő dom0-tól egyaránt.
Mivel sok virtuális gépet fogunk futtatni, elengedhetetlen fícsör, hogy ezeket ne kelljen külön-külön egyesével frissíteni, karbantartani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a virtuális gépek egy read-only template (itt találhatóak a telepített alkalmazások, és a rendszer szintű beállítások) és egy read-write lehetőséggel bíró virtuális diszket (amin a home könyvtárunk és a VM-enként eltérő konfigurációs állományok találhatóak) is kapnak, ezek összessége adja a virtuális gép teljes file struktúráját.
Ennek technikai megvalósításáról a projekt wiki oldalán találunk bővebb informáviókat.
Ez a megoldás a következő előnyöket biztosítja:
Természetesen ennek a megoldásnak ugyan úgy vannak hátrányai is, legfőképp a megnövekedett diszk I/O igény – mivel minden VM ugyan azt a diszk területet akarja egyszerre olvasgatni. Erre azonban a ma már igen elterjedt SSD technológia remek megoldást nyújt. Éppen ezért erősen javasolt is, a hagyományos HDD-kel szemben.
A Qubes OS ‘gyárilag’ egyetlen template-et tartalmaz, ami egy standard Fedora 20 kiadás – Qubes specifikus csomagokkal kiegészítve. Azonban a lehetőség adott, bárki készíthet egyéb más operációs rendszerekre épülő template-eket is, köszönhetően a template builder-nek. Ennek segítségével készül már ArchLinux és Debian template is a közösség tagjai által.
Amellett, hogy a template alapú VM-ek használata a gyakorlatban nagyon hasznos, természetesen lehetőség van Standalone VM-ek létrehozására is.
Ez egy speciális feladatot ellátó virtuális gép típus, ez biztosít összeköttetést a fizikai hálózatok és az alkalmazásainkat futtató AppVM-ek között. Legalább egy ilyen típusú VM kell hogy legyen a rendszerünkben. Default telepítés esetén egy ilyen VM jön létre, és ehhez lesz hozzárendelve a gépünkben található összes hálózati eszköz, de természetesen ennél jóval bonyolultabb rendszert is kialakíthatunk, ha a különböző eszközöket (Ethernet, WiFi, 3G) külön-külön NetVM-ekhez rendeljük.
A Proxy (vagy Firewall) típusú virtuális gépeket az AppVM-ek és a NetVM(ek) közé csatlakoztatva, még tovább szeparálhatjuk – ezzel még biztonságosabbá téve – a belső virtuális hálózatunkat.
Default telepítés esetén egy ilyen VM jön létre. A gyakorlatban azonban magam is több ProxyVM-et: hasnálok: TOR, VPN, vagy épp az AppVM-ek egymás közötti kommunikációjának engedélyezésére.
Felhasználói szemszögből ez a fajta VM tartalmazza a lényeget: az alkalmazásokat, amiket használni szeretnénk :) Hogy kinek mennyi kell ezekből, az már a felhasználás módjától és a tevékenységeink sokszínűségétől (és biztonsági vonzataitól) függ. Természetesen minél több AppVM fut, annál több erőforrást is igényel, tehát a rendelkezésünkre álló hardver figyelembe vételével tervezzük meg, hogy mennyire szeretnénk darabokra szeparálni a digitális életünket.
Az eddig vázolt VM-ek mind PV – vagyis paravirtualizát környezetben futnak, aminek legfőbb tulajdonsága, hogy az operációs rendszernek erről tudnia kell, azaz egy módosított kernelre van szükség az ilyen környezetben való futáshoz. Ezzel szemben a HVM – vagy ‘Full Virtualization – környezetben módosítás nélkül futtathatunk szinte bármilyen operációs rendszert, így lehetőség van olyan operációs rendszerek futtatására is, amik kernelét nem tudjuk/akarjuk módosítani a PV környezethez. Ilyen például a Windows is.
Ilyen típusú VM esetén lehetséges nem template alapú – azaz Standalone VM-eket is létrehozni.
Az eldobható – azaz egyszer használatos – VM-ek segítségével még tovább tudjuk csökkenteni az internetről ránk áradó támadások, vírusok, és egyéb gonosz dolgok káros hatásait. Ez a VM ugyanis a kikapcsolás után végleg megszűnik létezni – az esetleg összeszedett károkozókkal együtt :)
Ez a megoldás kiválóan alkalmas ismeretlen eredetű, vagy akár tudottan ártó jellegű weboldalak felkeresésére, fájlok letöltésére, vírusok ‘tesztelésére’. Mindemellett magánéleti (privacy) szempontból kényes ügyek intézésére is remek megoldás, főleg egy ProxyVM-ben futó TOR megoldással kiegészítve.
Ezek használatát nagyban megkönnyíti a File kezelőhöz, Evolution-höz. és Firefox-hoz is elérhető plugin, aminek segítségével egy normál AppVM-ből is egyetlen kattintással nyithatunk meg állományokat, weboldalakat egy újonnan indított DVM-ben.
A mára már alapvetőnek számító Qubes VM Manager az 1.0 kiadásban debütált, és mivel azóta csak apróbb változtatásokon esett át, így ezt nem részletezném újra.
Mivel ezt a kifejezést igen nehéz lefordítani, igyekszem elmagyarázni miről is van szó. Nehéz dolog ez azért is, mert a végeredménynek pont az a lényege, hogy a felhasználó számára egyértelmű legyen, hogy melyik alkalmazás melyik VM-ben fut, ám ez mégse jelentsen korlátokat a használhatóságban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden egyes alkalmazás egy színes ablakkeretet kap. Ez az ablakkeret a színével és az alkalmazást futtató VM nevével van ellátva, de ettől függetlenül ugyan azon a desktop felületen láthatjuk őket, sőt akár copy-paste műveletet is végezhetünk a közöttük, attól függetlenül, hogy valójában külön VM-ben futnak. Persze mindezt látni kell, és máris egyértelmű miről is beszélek :)
Technikai részletek a projekt wiki oldalán
Segítségével lehetőségünk van biztonságos módon állományokat mozgatni anélkül, hogy bármilyen közös eszközt kellene felcsatolnunk az érintett VM-ekben.
A „Seamless GUI Integration” egyik lényeges eleme, hogy Copy-Paste műveleteket is végezhetünk a különböző VM-ek között.
Egy olyan remek megoldás is született, ami a .pdf állományokat egy eldobható VM-ben egy sokkal megbízhatóbb (makrók, scriptek, és egyéb veszélyforrások nélküli) formátumba konvertálja.
Minden AppVM egy belső virtuális hálózat része. Hogy ezek a virtuális gépek hogyan kapcsolódhassan egymáshoz – majd végül a fizikai hálózathoz – azt a qubes firewall szabályozza.
Nem, a biztonsági mentések fontosságát nem szeretném szajkózni.Úgyis mindeki csak egy őt is érintő adatvesztés után kezd el rendszeres mentéseket készíteni, és általában ez is csak addig tart, amíg az ezzel kapcsolatos rossz emlékek.
A Qubes mindenesetre lehetőséget biztosít a rendszerünk egyszerű és biztonságos mentésére és visszaállítására egyaránt. Itt azért kihangsúlyoznám a működő visszaállítást. A Qubes tesztelése során ugyanis ez a fícsör adta a lehetőséget arra, hogy különösebb probléma (és adatvesztés) nélkül lehessen frissíteni, vagy akár egy régebbi állapotra visszaállni. Az egyéb operációs rendszerek és mentéseikkel kapcsolatban eddig sajnos nem voltak ilyen pozitív tapasztalataim…
Ez egyfajta TPM implementáció, aminek elsődleges célja az ‘Evil Maid’ tipusú támadások megakadályozása. Bővebb információk a projet wiki oldalán.
Ez első hallásra ugyan sokkal inkáb hiányosságként lehetne értelmezni, ám aki a dom0-hoz hozzáfér, az az összes VM felett korlátlan jogokkal rendelkezik. Emiatt a jelenlegi megoldásokkal nem biztosítható a felhasználók jogainak elkülönítése a dom0-ban. Tehát a Qubes OS csak egyetlen felhasználót feltételez. – ami egy laptop esetében nem is túl elvonatkoztatott dolog.
A Citrix XenClient máig az egyetlen desktop virtualizációt célzó kereskedelmi termékcsalád. Korábbi cikkeimben már volt róluk szó, ám akkor még eléggé gyermekcipőben jártak ezen a viszonylag újnak számító területen. Volt is nagy kavarodás (az állítólagos) különböző verziók között, miközben publikusan csak egyetlen verzió volt elérhető, ami akkor XenClient Express néven futott.
Jelenleg ezek a változatok már határozottan külön – de legalábbis ketté – váltak. A továbbiakban a XenClient XT verzióról lesz szó.
A XenClient XT technikailag sokkal inkább a régi Express változat utódja, felépítésében erősen elválik az Enterpise-től, amiben a fő hangsúlyt a központi management kapta. Ez a változat sokkal inkább a biztonsági megoldásokra koncentrál:

Ahogy a fenti ábrán is jól látható, a külső hálózatokkal kapcsolatot tartó szolgáltatások – és eszközök! – külön erre a célra dedikált virtuális gépekbe (Service VM) kerültek.
A Dom0 operációs rendszere – ami természetesen ez esetben is Linux – SELinux támogatással is rendelkezik.
Az Intel vPro technológiának köszönhetően lehetőség van különböző „hardveresen támogatott biztonsági lehetőségekre” is – ám ezekről ugye nemrég derült ki, hogy valójában inkább beépített backdoor szolgáltatásokat nyújt.
A rendszer telepítése ez esetben is egyszerű, azonban ha szeretnénk komolyabb biztonsági megoldásokat is használni (Trusted Boot, SELinux, XSM), javasolt még a telepítés előtt elolvasni az egyébként remek és bőséges dokumentációhalmazt, amit a termékhez kapunk.
A rendszer a 4.1.3 verziójú Xen kernelre épül, a dom0 és a Service VM-ek pedig egy 2.6.32 verziójú SELinux támogatással rendelkező kernelen futnak.
Az Enterprise változathoz képest nem elhanyagolható különbség az sem, hogy nem próbálják meg lehetetlenné tenni a rendszerhez való mélyebb hozzáférést: Crtl + Shift + T – és máris kapunk egy Dom0 terminált :)
Így a rendszer felépítésével és működésével kapcsolatos részletes információkat nem volt nehéz összeszedni – persze azért a Service VM-ekbe való bejutáshoz utána kellett járni néhány nem (publikusan) dokumentált fícsörnek ;)
Az Enterprise változathoz hasonlóan természetesen itt is használhatunk központilag létrehozott és karbantartott virtuális gépeket, amihez azonban egy teljesen külön szerver arzenálra lesz szükségünk:
Ezen megoldások telepítése és beállítása is remekül dokumentálva van, így ezekre én most itt nem is térek ki.
Ahogy látható, ez a változat valóban a biztonsági megoldásokra helyezi a hangsúlyt. Ezt már érdemben össze is lehetne hasonlítani a Qubes megoldásával, azonban a felhasználó által használható virtuális gépek itt is kizárólag HVM típúsúak lehetnek. Ezzel szemben a Qubes OS Seamless GUI Integration megközelítése sokkal kényelmesebb felhasználói élményt biztosít, lényegesen több biztonsági megoldás mellett! És ráadásul mindezt ingyen – míg a XenClient XT licencköltségei közel sem elhanyagolhatóak.
Ezen kívül sajnos azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Citrix is ‘csak’ egy amerikai multi, így várhatóan az ő termékei is tartalmaznak az NSA által megrendelt fícsöröket ;)
A Citrix XenClient máig az egyetlen desktop virtualizációt célzó kereskedelmi termékcsalád. Korábbi cikkeimben már volt róluk szó, ám akkor még eléggé gyermekcipőben jártak ezen a viszonylag újnak számító területen. Volt is nagy kavarodás (az állítólagos) különböző verziók között, miközben publikusan csak egyetlen verzió volt elérhető, ami akkor XenClient Express néven futott.
Jelenleg ezek a változatok már határozottan külön – de legalábbis ketté – váltak, a továbbiakban a XenClient Enterprise 5 illetve a XenClient Express verziókról lesz szó.
Technikailag semmi, mindkettő ugyan arra a XenClient Engine-re épül. Azonban az Enterprise a nevének megfelelő célközönségnek szól – tehát nagyvállalati felhasználásra. Ennek megfelelően erre is van kihegyezve, legfőbb tulajdonsága a központi felügyeletről szól, és persze nincs ingyen.
A XenClient Express ettől annyiban különbözik, hogy (a megfelelő licencek hiánya miatt) nem képes központi szerverhez csatlakozni, így csak lokális virtuális gépek futtatására alkalmas. Cserébe ingyen használhatjuk – bár az ide vonatkozó licenceket érdemes egy jogásszal értelmeztetni először ;)

Ez tulajdonképpen maga a hypervisor – azaz a virtualizációért felelős szoftver, kiegészítve egy grafikus kezelőfelülettel. Mindebből a felhasználók természetesen csak a grafikus kezelőfelületet látják, annyira hogy a lehetőségeink erősen le is vannak korlátozva a következőkre:
Nagyvállalati környezetben egy központi, egyébként lokális felhasználó létrehozása.
Ez ugye alapvető, hiszen hálózat nélkül nincs is élet :)
Ez egy igen praktikus és hasznos lehetőség, tulajdonképpen olyan előre telepített mini virtuális gépben (Citrix Receiver) futó alkalmazásokról van szó, mint pl: böngésző (google chrome) Remote Desktop kliens…
Vagyis a lényeg: hogy futtathassunk több egymástól független virtuális gépet :) Fontos azonban, hogy ezeknek semmi közük a központilag létrehozott virtuális gépekhez!
Vállalati környezetben ezzel (ami tulajdonképpen egy speciális virtuális gép) kapcsolódhatunk a központi szerverhez, hogy onnan virtuális gépeket töltsünk le, majd használjunk azokat.
Mindezt persze hasonló feltételekkel, mint amit az előző verzióknál is láthattunk, tehát kizárólag HVM guest-ek futtatására képes, bármiféle komolyabb biztonsági megoldást nélkülözve, de lehetőségünk van több virtuális gép egyidejű futtatására. De mindez meg sem közelíti a Qubes OS által nyújtott biztonsági és kényelmi szolgáltatásokat.
A rendszer telepítése nem igényel különösebb szakértelmet, és rengeteg dokumentáció is rendelkezésünkre áll a témában, amihez a linkeket a regisztációt követően el is küldenek számunkra. Regisztrálni pedig mindenképp kell a Citrix oldalán, anélkül ugyanis a telepítőkészletet sem tudjuk letölteni..
Egy átlagos felhasználó ezt már el sem olvassa, neki elég hogy szép és működik. Örül, és használja :) Azonban ahogyan az előző verziókat is igyekeztem kibelezni, ennél is pontosan ezt tettem. Annak ellenére, hogy ezt a gyártók igyekeztek „lehetetlenné” tenni. Persze lehetetlen nincs, így ki is derültek a turpisságok.
A rendszer a 4.2.2 verziójú Xen kernelre épül, a dom0 pedig egy 3.8.13-orc verziójú Linux kernelen fut.
ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk1' [128.00 MiB] inherit ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk2' [128.00 MiB] inherit ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk5' [2.00 GiB] inherit ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk6' [2.00 GiB] inherit ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk7' [512.00 MiB] inherit ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk8' [512.00 MiB] inherit ACTIVE '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk9' [227.63 GiB] inherit
Furcsa, nem dokumentált fícsör. A célja egyelőre ismeretlen, talán valamiféle LVM backup számára fenntartott hely. Az éles rendszer ugyanis így néz ki:
Filesystem Size Used Avail Use% Mounted on /dev/mapper/NxDisk5 2.0G 1003M 878M 54% / udev 350M 4.0K 350M 1% /dev tmpfs 152M 972K 151M 1% /run none 5.0M 0 5.0M 0% /run/lock none 380M 16K 380M 1% /run/shm /dev/mapper/NxDisk1 120M 56M 59M 49% /boot /dev/mapper/NxDisk8 488M 2.5M 460M 1% /var/log /dev/mapper/NxDisk9 224G 2.0G 211G 1% /nxtop
# # Root password # ROOT_PASSWD=biker1
# When a fatal error occurs, the installer will put a screen # that this password can be typed in to access the shell. # Dont use a $ in the password. INSTALLER_BACKDOOR_PASSWD="Q"
# Password needed to enable FIST mode # Dont use a $ in the password. INSTALLER_FIST_BACKDOOR_PASSWD="f1St"
# # Encryption # DEFAULT_LUKS_PW=9nvnWRHiX0as6gCSRAP
Természetesen mindezt biztosan nem ártó szándékkal csinálják, tutira benne van a több oldalas licenc szerződés valamelyik értelmezhetetlen szövegezésű, apró betűs részében ;)
Ettől függetlenül biztonsági szempontból eléggé kérdéses mindegyik fent látható „fícsör”. Ezek ugyanis a telepítő CD-n is megtalálható install script részletei.
És nem, ezeket később a telepítés során NEM változtatja meg, sőt a default LUKS jelszó sem lesz törölve, miután a felhasználó sajátot állított be:
UUID: e631ff96-82af-420c-b5f5-6cb0247f2b8f Key Slot 0: ENABLED Iterations: 126451 Salt: 2d 43 84 fc e3 52 74 6c ed 01 0e 7d 81 55 6b 35 de 14 bb f7 8e 33 6b d0 e3 e8 30 55 77 da de 5d Key material offset: 8 AF stripes: 4000 Key Slot 1: ENABLED Iterations: 127953 Salt: 60 a4 45 34 97 76 1e 3c 8a a8 05 6d 03 b6 fd 16 5a f1 a7 f2 6f a8 a7 f4 d7 5b d7 49 32 1d 7e 12 Key material offset: 264 AF stripes: 4000
Szintén biztosan egy újabb felhasználóbarát fícsör, hogy még véleltlenül se lehessen (könnyen) felfedezni/megváltoztatni a rendszer azon elemeit, amik a GUI alatt vannak. Természetesen azért mindig van kerülő út, így azért csak sikerült begyűjteni néhány információt a rendszerről ;)
Vállalati környezetben ez a szerver oldal, aminek segítségével központilag kezelhetjük a felhasználókat, azok munkaállomásait, és az általuk használt virtuális gépeket. Nem meglepő módon ez egy Windows alatt futó alkalmazás, tehát kell alá tenni egy külön szervert, amire előre kell telepíteni egy Hyper-v és egy windows 2008 (vagy 2012) operációs rendszert is. Ezen követelmények miatt, ezt egyelőre nem volt (kedvem) lehetőségem kipróbálni.
Mindezekből is világosan látszik, hogy a célközönség a nagyvállalati környezet, ahol a felhasználóknak semmi köze sem lehet a keze alá adott géphez – még ha az valójában egy hordozható eszköz is. Az is világos, hogy nem a biztonság az első szempont, sokkal inkább a központi management. – Persze ez már így is sokkal biztonságosabb mint egy átlagos „egy oprendszeres” munkaállomás…
Az Express verzió tehát mindennek a lebutított változata, csak véletlenül(?) benne maradt a nagyvállalati környezetben akár fícsörnek is tekinthető vicces backdoor csokor.