Qubes – 2.0

A hamarosan megjelenő 2.0 kiadás annyi újdonságot tartalmaz, hogy azok taglalása helyett inkább egy összefoglaló jellegű cikk megírása mellett döntöttem, így aki most olvas erről megoldásról először, annak sem kell 'feleslegesen' a régi cikkeket is átolvasnia ahhoz hogy képbe kerüljön a Qubes által nyújtott remek lehetőségek összességével. Az is emellett szól, hogy tulajdonképpen ezek már mind dokumentálva vannak a projekt saját wiki oldalán és/vagy a fejlesztők blogján.

Keep reading →

XenClient XT – 3.1

A Citrix XenClient máig az egyetlen desktop virtualizációt célzó kereskedelmi termékcsalád. Korábbi cikkeimben már volt róluk szó, ám akkor még eléggé gyermekcipőben jártak ezen a viszonylag újnak számító területen. Volt is nagy kavarodás (az állítólagos) különböző verziók között, miközben publikusan csak egyetlen verzió volt elérhető, ami akkor XenClient Express néven futott.

Jelenleg ezek a változatok már határozottan külön - de legalábbis ketté - váltak. A továbbiakban a XenClient XT verzióról lesz szó.

Különbségek az XenClient Enterprise változathoz képest

A XenClient XT technikailag sokkal inkább a régi Express változat utódja, felépítésében erősen elválik az Enterpise-től, amiben a fő hangsúlyt a központi management kapta. Ez a változat sokkal inkább a biztonsági megoldásokra koncentrál:

xenclientxt

  • Network Isolation

Ahogy a fenti ábrán is jól látható, a külső hálózatokkal kapcsolatot tartó szolgáltatások - és eszközök! - külön erre a célra dedikált virtuális gépekbe (Service VM) kerültek.

  • Hardened Dom0

A Dom0 operációs rendszere - ami természetesen ez esetben is Linux - SELinux támogatással is rendelkezik.

  • Hardware-assisted security

Az Intel vPro technológiának köszönhetően lehetőség van különböző "hardveresen támogatott biztonsági lehetőségekre" is - ám ezekről ugye nemrég derült ki, hogy valójában inkább beépített backdoor szolgáltatásokat nyújt.

Telepítés

A rendszer telepítése ez esetben is egyszerű, azonban ha szeretnénk komolyabb biztonsági megoldásokat is használni (Trusted Boot, SELinux, XSM), javasolt még a telepítés előtt elolvasni az egyébként remek és bőséges dokumentációhalmazt, amit a termékhez kapunk.

 A motorháztető alatt

A rendszer a 4.1.3 verziójú Xen kernelre épül, a dom0 és a Service VM-ek pedig egy 2.6.32 verziójú SELinux támogatással rendelkező kernelen futnak.

Az Enterprise változathoz képest nem elhanyagolható különbség az sem, hogy nem próbálják meg lehetetlenné tenni a rendszerhez való mélyebb hozzáférést: Crtl + Shift + T - és máris kapunk egy Dom0 terminált :)

Így a rendszer felépítésével és működésével kapcsolatos részletes információkat nem volt nehéz összeszedni - persze azért a Service VM-ekbe való bejutáshoz utána kellett járni néhány nem (publikusan) dokumentált fícsörnek ;)

XenClient Synchronizer

Az Enterprise változathoz hasonlóan természetesen itt is használhatunk központilag létrehozott és karbantartott virtuális gépeket, amihez azonban egy teljesen külön szerver arzenálra lesz szükségünk:

  • Oracle 11g Database Server
  • Citrix License Server
  • Web Server
  • CLI Host

Ezen megoldások telepítése és beállítása is remekül dokumentálva van, így ezekre én most itt nem is térek ki.

 

Ahogy látható, ez a változat valóban a biztonsági megoldásokra helyezi a hangsúlyt. Ezt már érdemben össze is lehetne hasonlítani a Qubes megoldásával, azonban a felhasználó által használható virtuális gépek itt is kizárólag HVM típúsúak lehetnek. Ezzel szemben a Qubes OS Seamless GUI Integration megközelítése sokkal kényelmesebb felhasználói élményt biztosít, lényegesen több biztonsági megoldás mellett! És ráadásul mindezt ingyen - míg a XenClient XT licencköltségei közel sem elhanyagolhatóak.

Ezen kívül sajnos azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Citrix is 'csak' egy amerikai multi, így várhatóan az ő termékei is tartalmaznak az NSA által megrendelt fícsöröket ;)

XenClient Enterprise – 5.0

A Citrix XenClient máig az egyetlen desktop virtualizációt célzó kereskedelmi termékcsalád. Korábbi cikkeimben már volt róluk szó, ám akkor még eléggé gyermekcipőben jártak ezen a viszonylag újnak számító területen. Volt is nagy kavarodás (az állítólagos) különböző verziók között, miközben publikusan csak egyetlen verzió volt elérhető, ami akkor XenClient Express néven futott.

Jelenleg ezek a változatok már határozottan külön - de legalábbis ketté - váltak, a továbbiakban a XenClient Enterprise 5 illetve a XenClient Express  verziókról lesz szó.

Mi a különbség a most tárgyalt két verzió között?

Technikailag semmi, mindkettő ugyan arra a XenClient Engine-re épül. Azonban az Enterprise a nevének megfelelő célközönségnek szól - tehát nagyvállalati felhasználásra. Ennek megfelelően erre is van kihegyezve, legfőbb tulajdonsága a központi felügyeletről szól, és persze nincs ingyen.

A XenClient Express ettől annyiban különbözik, hogy (a megfelelő licencek hiánya miatt) nem képes központi szerverhez csatlakozni, így csak lokális virtuális gépek futtatására alkalmas. Cserébe ingyen használhatjuk - bár az ide vonatkozó licenceket érdemes egy jogásszal értelmeztetni először ;)

1350049701200

XenClient Engine

Ez tulajdonképpen maga a hypervisor - azaz a virtualizációért felelős szoftver, kiegészítve egy grafikus kezelőfelülettel. Mindebből a felhasználók természetesen csak a grafikus kezelőfelületet látják, annyira hogy a lehetőségeink erősen le is vannak korlátozva a következőkre:

  • Felhasználó regisztráció

Nagyvállalati környezetben egy központi, egyébként lokális felhasználó létrehozása.

  • Hálózathoz (WiFi és Ethernet) csatlakozás.

Ez ugye alapvető, hiszen hálózat nélkül nincs is élet :)

  • Beépített alkalmazások használata

Ez egy igen praktikus és hasznos lehetőség, tulajdonképpen olyan előre telepített mini virtuális gépben (Citrix Receiver) futó alkalmazásokról van szó, mint pl: böngésző (google chrome) Remote Desktop kliens...

  • Lokális virtuális gépek létrehozása

Vagyis a lényeg: hogy futtathassunk több egymástól független virtuális gépet :) Fontos azonban, hogy ezeknek semmi közük a központilag létrehozott virtuális gépekhez!

  • Citrix Receiver

Vállalati környezetben ezzel (ami tulajdonképpen egy speciális virtuális gép) kapcsolódhatunk a központi szerverhez, hogy onnan virtuális gépeket töltsünk le, majd használjunk azokat.

Mindezt persze hasonló feltételekkel, mint amit az előző verzióknál is láthattunk, tehát kizárólag HVM guest-ek futtatására képes, bármiféle komolyabb biztonsági megoldást nélkülözve, de lehetőségünk van több virtuális gép egyidejű futtatására. De mindez meg sem közelíti a Qubes OS által nyújtott biztonsági és kényelmi szolgáltatásokat.

Telepítés

A rendszer telepítése nem igényel különösebb szakértelmet, és rengeteg dokumentáció is rendelkezésünkre áll a témában, amihez a linkeket a regisztációt követően el is küldenek számunkra. Regisztrálni pedig mindenképp kell a Citrix oldalán, anélkül ugyanis a telepítőkészletet sem tudjuk letölteni..

 A motorháztető alatt

Egy átlagos felhasználó ezt már el sem olvassa, neki elég hogy szép és működik. Örül, és használja :) Azonban ahogyan az előző verziókat is igyekeztem kibelezni, ennél is pontosan ezt tettem. Annak ellenére, hogy ezt a gyártók igyekeztek "lehetetlenné" tenni. Persze lehetetlen nincs, így ki is derültek a turpisságok.

A rendszer a 4.2.2 verziójú Xen kernelre épül, a dom0 pedig egy 3.8.13-orc verziójú Linux kernelen fut.

Shadow partíciók

ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk1' [128.00 MiB] inherit
ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk2' [128.00 MiB] inherit
ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk5' [2.00 GiB]   inherit
ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk6' [2.00 GiB]   inherit
ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk7' [512.00 MiB] inherit
ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk8' [512.00 MiB] inherit
ACTIVE   '/dev/NxVG-25ebd965bb57/NxDisk9' [227.63 GiB] inherit

Furcsa, nem dokumentált fícsör. A célja egyelőre ismeretlen, talán valamiféle LVM backup számára fenntartott hely. Az éles rendszer ugyanis így néz ki:

Filesystem           Size  Used Avail Use% Mounted on
/dev/mapper/NxDisk5  2.0G 1003M  878M  54% /
udev                 350M  4.0K  350M   1% /dev
tmpfs                152M  972K  151M   1% /run
none                 5.0M     0  5.0M   0% /run/lock
none                 380M   16K  380M   1% /run/shm
/dev/mapper/NxDisk1  120M   56M   59M  49% /boot
/dev/mapper/NxDisk8  488M  2.5M  460M   1% /var/log
/dev/mapper/NxDisk9  224G  2.0G  211G   1% /nxtop

Beépített backdoor hegyek

#
# Root password
#
ROOT_PASSWD=biker1
# When a fatal error occurs, the installer will put a screen
# that this password can be typed in to access the shell.
# Dont use a $ in the password.
INSTALLER_BACKDOOR_PASSWD="Q"
# Password needed to enable FIST mode
# Dont use a $ in the password.
INSTALLER_FIST_BACKDOOR_PASSWD="f1St"
#
# Encryption
#
DEFAULT_LUKS_PW=9nvnWRHiX0as6gCSRAP

Természetesen mindezt biztosan nem ártó szándékkal csinálják, tutira benne van a több oldalas licenc szerződés valamelyik értelmezhetetlen szövegezésű, apró betűs részében ;)

Ettől függetlenül biztonsági szempontból eléggé kérdéses mindegyik fent látható "fícsör". Ezek ugyanis a telepítő CD-n is megtalálható install script részletei.

És nem, ezeket később a telepítés során NEM változtatja meg, sőt a default LUKS jelszó sem lesz törölve, miután a felhasználó sajátot állított be:

UUID:          	e631ff96-82af-420c-b5f5-6cb0247f2b8f

Key Slot 0: ENABLED
	Iterations:         	126451
	Salt:               	2d 43 84 fc e3 52 74 6c ed 01 0e 7d 81 55 6b 35 
	                      	de 14 bb f7 8e 33 6b d0 e3 e8 30 55 77 da de 5d 
	Key material offset:	8
	AF stripes:            	4000
Key Slot 1: ENABLED
	Iterations:         	127953
	Salt:               	60 a4 45 34 97 76 1e 3c 8a a8 05 6d 03 b6 fd 16 
	                      	5a f1 a7 f2 6f a8 a7 f4 d7 5b d7 49 32 1d 7e 12 
	Key material offset:	264
	AF stripes:            	4000

Kikapcsolt dom0 console

Szintén biztosan egy újabb felhasználóbarát fícsör, hogy még véleltlenül se lehessen (könnyen) felfedezni/megváltoztatni a rendszer azon elemeit, amik a GUI alatt vannak. Természetesen azért mindig van kerülő út, így azért csak sikerült begyűjteni néhány információt a rendszerről ;)

 

XenClient Synchronizer

Vállalati környezetben ez a szerver oldal, aminek segítségével központilag kezelhetjük a felhasználókat, azok munkaállomásait, és az általuk használt virtuális gépeket. Nem meglepő módon ez egy Windows alatt futó alkalmazás, tehát kell alá tenni egy külön szervert, amire előre kell telepíteni egy Hyper-v és egy windows 2008 (vagy 2012) operációs rendszert is. Ezen követelmények miatt, ezt egyelőre nem volt (kedvem) lehetőségem kipróbálni.

Mindezekből is világosan látszik, hogy a célközönség a nagyvállalati környezet, ahol a felhasználóknak semmi köze sem lehet a keze alá adott géphez - még ha az valójában egy hordozható eszköz is. Az is világos, hogy nem a biztonság az első szempont, sokkal inkább a központi management. - Persze ez már így is sokkal biztonságosabb mint egy átlagos "egy oprendszeres" munkaállomás...

Az Express verzió tehát mindennek a lebutított változata, csak véletlenül(?) benne maradt a nagyvállalati környezetben akár fícsörnek is tekinthető vicces backdoor csokor.

 

vSphere 5.1 – vCenter Server Appliance

Már jó ideje megjelent a vSphere termékcsalád 5.1-es verziója, ami nem kevés új szolgáltatást is ígér az 5.0-hoz képest. A legtöbb változás azonban mindenképp a vCenter Server egyes szolgáltatásaiban és működésében található.

Miután átfutottuk a szemkápzáztató és remek új fícsörökről szóló hivatalos kiadványt, felocsúdásképp nem árt tüzetesen végigolvasni a koránt sem annyira bíztató, és lényegesen hosszabb ismert hibák listáját is!

Ahogy az látható, a legtöbb dolog a vCenter Server újdonságairól szól - azonban az ezzel kapcsolatos hibák ismert problémák sokasága több mint szánalmas. Első olvasás után azt hittem, hogy véletlenül a béta programba tévedtem... de nem, ez bizony a hivatalos 'stabil' kiadás... ráadásul a verziószám alapján is csak kisebb változásokra számítottam.

Ettől függetlenül, igen nagy bizalommal álltam neki a tesztelésnek, ugyanis olyan változtatásokat eszközöltek, amik jelentősen növelték a vSphere 5.0 verziójában megjelent vCenter Server Appliance megoldás életképességét.

Megfigyelhető, hogy a 'normál' windows alapú vCenter Serverről egyáltalán nem írok. Ennek az az oka, hogy valójában ugyan az a java alkalmazáshalmaz mindkét megoldás,  csak MS Windows és MS SQL szerver kell alá. Mivel számunkra mindkettő csak felesleges kínokat jelent, így örömmel szabadultunk meg tőlük véglegesen.

Lássuk tehát a vCenter Server Appliance újdonságait:

Adatbázis

Gyorsan rájöttek hogy a DB2 ezen termék esetében zsákutca, és végre belátták hogy egy nyílt forrású termékre kell cserélni, így az appliance saját belső adatbázisa az 5.0.1 verziótól már PostgreSQL alapú. Hurrá! :)

vCenter Single Sign-On

A komponens neve - köszönhetően az erős marketing nyomásnak - sajnos eléggé megtévesztő. Valójában ez egy authentikációs szerver, ami a következő forrásokból képes authentikálni a felhasználókat:

  • Operációs Rendszer

Tehát az őt kiszolgáló operációs rendszerben létező felhasználók és csoportok alapján. Ez a funkció már eddig is létezett, ám ennek használata éles üzemben biztonsági okok miatt nem javasolt.

  • Saját, belső felhasználói adatbázis

Ha minden egyéb rendszertől függetleníteni szeretnénk a vCenter felhasználók kezelését, akkor ez nagyon hasznos lehetőség. Fontos továbbá, hogy csak ebben az esetben van lehetőség a felhasználóknak a saját jelszavuk megváltoztatására a vSphere Web Client-en keresztül.

  • OpenLDAP

A felhasználókat és a csoportokat tudja standard LDAP adatbázisból is venni, azonban arról nem szól egyetlen (általam ismert) dokumentáció sem, hogy milyen objektumokat kellene ebben létrehoznunk, hogy ez sikerüljön is :(

  • Active Directory

Ez a leggyakrabban használt megoldás, ugyanis legtöbb helyen már létezik AD, amiben a felhasználókat nyilvántartják, így alapvető igény hogy a vCenter is része lehessen ennek jónak. A megvalósítása kétféleképpen lehetséges:

Az AD-t, csak LDAP forrásként használja

Az AD ugyanis valójában - bármennyire is szeretik ezt elmisztifikálni - egy egyszerű LDAP adatbázisra épül. Ez esetben a vCenter (vagy annak bármilyen komponense) nincs beléptetve a domain-ba, 'csak' egy 'service account'-ra van szüksége, hogy le tudja kérdezni a felhasználók adatait. (ez a gyakorlatban sajnos domain adminisztrátori jogokat jelent)

vCenter-auth-source

Belép az AD által nyújtott domain-be

Ilyenkor az SSO szerver belép a domain-be, mint egy normál munkaállomás. KIZÁRÓLAG ilyenkor beszélhetünk SSO-ról, ugyanis ez esetben a domain-be beléptetett kliensek kerberos ticketek segítségével authentikálna a vCenter szolgáltatásokhoz, így nincs szükség a felhasználónév/jelszó páros ismételt bevitelére.

vCenter-AD-domain

Persze ha elvonatkoztatunk a hagyományos felhasználóktól, akkor valóban beszélhetünk SSO-ról, hiszen az egyéb 'service accountok' is az SSO szerverbe authentikálnak, és ennek segítségével érik el az összes egyéb vSphere alkalmazást..

Szóval összességében ez előrelépés, hiszen egy nagyon fontos dolgot - az auhtentikációt - egy külön szolgáltatásként oldották meg, levéve ezt a feladatot az amúgy is kaotikus alkalmazáshalmazról, amit eddig együttesen vCenter Servernek neveztek. Persze, a 'vCenter Server' mint olyan, továbbra is alkalmazások összességét jelenti, a különbség csak annyi, hogy az egyes feladatok jobban elkülöníthetőek egymástól mint eddig.

A gyakorlatban viszont még(?) egy csomó probléma van vele, ami nem is meglepő hiszen valami teljesen új dologról van szó, amit egyszer csak 'upgrade' néven belecsaptak a vCenter Server szolgáltatáskupacba. Éppen ezért, éles üzembe csak úgy érdemes állítani, ha minden használni kívánt esetet előtte kipróbáltál, vagy fel vagy készülve az esetleges üzem közbeni meglepetésekre!

vSphere Web Client

Ahhoz képest, hogy az 5.0-ban megjelent webes kliens nem lett az igazi, az 5.1-ben elkerülhetetlen a használata, mert sok új dolog - köztük az SSO szerver - CSAK ezen a felületeten keresztül konfigurálható.

vCenter-WbClient-01

Ehhez mérten sokat javult, már-már használható is lett, de azért kicsit túlzás hogy van amit csak ebből lehet megoldani. Amik hiányoznak és/vagy problémásak:

  • Flash

Úgy tűnik, nem vicceltek, totálisan komolyan gondolják hogy egy böngészőben futó flash izén keresztül kattintgassuk az egész cégünk - vagy sok esetben több cég TELJES virtuális környezetét. Mivel ezen változtatni nem nagyon tudunk, így bele kell törődni, hogy ez van.

Amit tehetünk, hogy kizárólag egy megbízható kliens gépről (ami semmi egyebet nem tud elérni) engedjük csak adminisztrálni a rendszert, és/vagy az adminisztrátorok kliens gépein igyekszünk csökkenteni az ebből adódó igen súlyos biztonsági problémákat: Qubes-OS.

  • Maps

Ez az egyébként igen hasznos fícsör úgy néz ki hiányzik a webes kliensről :(

  • VM konzol

Az eddig megszokott java-s cucc sem volt tökéletes, de már megszoktuk. A webes kliens esetében egy újabb (magát böngésző plugin-nek nevező) izére van szükségünk. Ám ennek a valaminek valójában semmi köze a böngészőhöz, ami egy csomó probléma forrása: nem küld tanúsítványt, nem oda kapcsolódik ahová a böngésző (emiatt NAT mögé tenni lehetetlen), rendszergazda jogokkal lehet csak telepíteni, és mind emellé még lassú is.

De legalább Linux-on is fut, tehát tulajdonképpen innentől nincs szükség többé windows operációs rendszerrel rendelkező adminisztrátor gépre!

  • Biztonság

Ugyan biztonság szempontjából eddig sem volt a csúcson, most hogy böngészőn keresztül érhető el, csak még tovább romlott a helyzet. Tehát, még mindig az a javasolt üzemeltetési megoldás, hogy a vCenter (és az ESX-ek) bármilyen felületét csak és kizárólag az arra feljogosítottak érhessék el...

vCenter-WbClient-02

A webes kliens teljes dokumentációja megtalálható a VMware hivatalos dokumentációi között.

Management felület

Már a 5.0 esetében is probléma volt vele, miszerint csak bizonyos verziószámú böngészőkből hajlandó működni. Ezt sajnálatos módon az 5.1-es verzióban sem javították, de cserébe született róla egy KB bejegyzés.

 

Összességében tehát rengeteg új és hasznos változtatás került az 5.1 verzióba, csak én ezt még nem merném stabil - és éles környezetben bátran használható -  kiadásnak nevezni.

Természetesen mivel mi már kitapasztaltuk az újdonságok miatt keletkezett legtöbb buktatót, így már meglévő - és leendő ügyfeleinknek ezen problémákkal már nem kell egyedül megküzdeniük.

Firefox, fészbúk és a sütik

Amióta aktívan használom a facebook-ot, folyamatos de nem konzekvensen jelentkező problémákkal találtam szembe magam az oldal elérésével kapcsolatban:

  • nem töltődött be a teljes TimeLine a főoldalon,
  • a legördülő menük nem mindenhol jelentek meg,
  • a képek nézegetésekor nem ugrott fel az ajax-os képnézegető,
  • a chat ablakok és az üzenetek nem minden esetben jelentek meg,
  • nem tudtam 'lájkolni' sem az egyéb oldalakat..

Mivel igyekszem magamat (és a böngészőmet, ami jelenleg: Firefox 14.0.1 ) távoltartani a manapság már szinte minden egyes oldal látogatásakor az arcomba nyomuló reklámhalomtól, a kéretlen sütiktől, és a gonosz célokra használt script izéktől egyaránt, ezért szigorú beállításokat, Adblock Plus és NoScript kiegészítőket is használok a mindennapi böngészés során is. Éppen ezért, eleinte ezek együttes hatásának tudtam be a problémákat, de nem volt időm hogy a végére járjak mi is a probléma valójában - Egészen mostanáig:

Mivel Qubes OS van a gépemen ezért viszonylag könnyen és gyorsan sikerült ezt megoldani, úgy hogy teljesen szűz, alapbeállításokkal rendelkező - de ugyan azon verziójú - böngészővel próbálkozhattam, amivel természetesen a fenti problémák nélkül tudtam használni az oldalt.

Aztán persze elszórakoztam vele egy darabig: Adblock kikapcsolás, NoScript kikapcsolás, böngésző beállítások kapcsolgatása - és ezek permutációjával.. mire aztán rájöttem hogy bizonyos sütik el nem fogadása okozza a problémákat:

A fenti kép az egyéb oldalak látogatása esetén probléma nélkül használt beállításaimat mutatja, amiből a lényeg, hogy a "third-party" sütiket nem fogadom szívesen...

Mindemellett ott van az "ask me every time" beállítás is, ami azt eredményezi, hogy minden egyes süti esetén egy felugróablaknak jelenik meg, amiben dönthetek a gépemen elhelyezni kívánt süti sorsáról...

A facebook esetében az az érdekes helyzet áll fent, hogy hiába engedélyezem a "third party" sütiket, az oldal első látogatásakor a www.facebook.com-ról kapok néhány sütit, de a helyzet nem változik: a fent említett problémák ugyan úgy fennállnak, és  látszólag nem is akar máshonnan sütit adni az oldal...

De csak látszólag, ugyanis ha kézzel hozzáadom a 'www.facebook.com' URL mellett a 'facebook.com' URL-t is a sütik elhelyezését engedélyező listára, akkor egycsapásra megjavul az összes eddig felmerült probléma!

Ha megnézzük pontosan miket kaptunk, akkor is látszik hogy valójában minden süti a facebook.com-ról jön:

Hogy ez a böngésző hibája vagy a facebook küldi rosszul a sütiket? - ezt sajnos egyelőre nem tudom.

Mivel a tapasztalt problémákkal várhatóan csak azon paranoid egyedek találkoznak, akik hozzám hasonlóan eléggé szigorúra állított böngészővel próbálnak netezni, így ez várhatóan nem globális probléma, de ha mégis: a fentiek alkalmazásával gyorsan kiküszöbölhető.

Qubes – 1.0

Kiadásra került a Qubes OS 1.0 RC1 verziója. A Telepítő DVD, és a használatához szükséges információk megtalálhatóak a projekt wiki oldalán.

Ez a verzió a Beta3 kiadáshoz képest rengeteg újdonságot tartalmaz:

  • Továbbfejlesztett Qubes VM Manager, aminek segítségével szinte minden (virtuális gépeket érintő) beállítást elvégezhetünk egy könnyen és egyszerűen használható grafikus felületről.
  • Az összes VM egy frissített, Fedora 17 template-en alapul.
  • Továbbfejlesztett és egységesített Dom0 és VM kezelő CLI parancsok.
  • Frissült a Dom0 és a VM-ek kernele is, ami immár a 3.2.7-pvops verzión alapul. Ennek köszönhetően javult a különböző hardver elemek, és az energiatakarékos üzemmódok támogatása.
  • Praktikus újítás, hogy a menüből egyszerűen indíthatunk eldobható (Disposable) VM-eket.
  • Opcionálisan engedélyezhető lett az egyes VM-ek számára a fullscreen üzemmód.
  • Ezeken kívül rengeteg hibát is javítottak az új verzióban...

Mindezen újítások közül a legszembetűnőbb, és talán az egyik legpraktikusabb az új:

VM Manager

Ezen a felületen szinte minden VM műveletet elvégezhetünk:

vm-manager-01

Az általa megjelenített VM tulajdonságokat is a saját igényeinkhez igazíthatjuk:

vm-manager_view

Az összes VM-re vonatkozó globális beállítások:

vm-manager_globalsettings

Egy adott VM-re vonatkozó alapbeállítások:

vm-manager_vm-settings-basic

Egy adott VM-re vonatkozó extra beállítások és információk:

vm-manager_vm-settings-advanced

Ha az adott AppVM egy ProxyVM-en keresztül csatlakozik a fizikai hálózatba, akkor lehetőségünk van tűzfalszabályok definiálására is:

vm-manager_vm-settings-firewall

Egy VM-hez könnyedén hozzárendelhetünk PCI eszközöket is:

vm-manager_vm-settings-devices

Beállíthatjuk, hogy az adott VM-en belül milyen alkalmazások jelenjenek meg a menüben:

vm-manager_vm-settings-apps

Akár szolgáltatásokat is indíthatunk, amik a VM indításakor automatikusan elindulnak majd:

vm-manager_vm-settings-services

Az adott virtuális géphez kapcsolódó beállításokat egy külön menüből is elérhetjük:

vm-manager_vm-settings-vm

Ezek közül igen hasznos a virtuális géphez tartozó naplóállományok megtekintésének lehetősége:

vm-manager_vm-settings-vm-logs

A tervek szerint ez a verzió már a végleges 1.0 lesz - persze a tesztelések során esetlegesen előkerülő hibák javítása után...

A hivatalos bejelentés a fejlesztők blogján olvasható.

VMware OSPs

VMware Operating System Specific Packages

Kevesen tudják, hogy a VMware létrehozott egy repository-t a különböző operációs rendszerekhez előre csomagolt hivatalos VMware Tools csomagok számára. Ez a megoldás alternatív telepítési lehetőséget nyújt, az eddig használt vSphere Client-ből kezdeményezett telepítés mellett.

Miért is jó ez nekünk?

  • Szabványos telepítést tesz lehetővé

Tehát, nem kell többé forrásból, vagy - az operációs rendszerünk csomagkezelőjébe nem illő - bináris telepítőkészlettel bajlódni, használhatjuk az operációs rendszer által biztosított szabványos csomagkezelőt a vmware-tools csomagok telepítésére is.

  • Kezelhetőbb

Azaz, a vmware-tools csomagok telepítése ezesetben pont olyan egyszerűvé válik, mint egy normál szoftvercsomag telepítése. Mindemellett, a csomagok közül lehetőség van csak a számunkra szükségeseket feltelepíteni, és ezekből is kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbb verziót.

  • ESX-től függetlenül frissítheő

Vagyis, az adott VMware környezettől függetlenül frissíthető, azaz a vmwate-tools csomagok telepítése nem függ többé az ESXi verzióktól. Ezt a megoldást használva, az adott operációs rendszer csomagkezelőjére bízhatjuk a frissítéseket - ahogyan a többi egyszerű szoftvercsomag esetében is tesszük.

  • Támogatott

 A VMware hivatalos támogatást nyújt hozzá, ami produktív környezetben fontos követelmény lehet...

Támogatott operációs rendszerek

  • Community ENTerprise Operating System (CentOS)
    • 4.0 vagy újabb
  • Red Hat Enterprise Linux
    • 3.0 vagy újabb
  • SUSE Linux Enterprise Server
    • 9 vagy újabb
  • SUSE Linux Enterprise Desktop
    • 10 vagy újabb
  • Ubuntu Linux
    • 8.04 vagy újabb

Telepítés

RedHat, CentOS

  • Aláíró kulcs telepítése

Ahhoz hogy a csomagkezelőnk ellenőrizni tudja a csomagok hitelességét először is telepíteni kell a VMware aláíró kulcsát:

rpm --import http://packages.vmware.com/tools/VMWARE-PACKAGING-GPG-KEY.pub
  • Repository felvétele

Ezek után, fel kell vennünk magát a repository-t, amihez hozzunk létre  /etc/yum.repos.d/vmware-tools.repo néven egy állományt, a következő tartalommal:

[vmware-tools]
name=VMware Tools
baseurl=http://packages.vmware.com/tools/esx/<esx-version>/<dist>/<arch>
enabled=1
gpgcheck=1

Amiben a következő mezőket kell értelem szerűen lecserélni:

  • vmware-tools csomag telepítése

A fentiek elvégzése után, a szokott módon telepíthetjük is a vmware-tool csomagokat:

yum install vmware-tools

...

Dependencies Resolved

=============================================================================================================================================
 Package                                            Arch                Version                              Repository                 Size
=============================================================================================================================================
Installing:
 vmware-tools                                       x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools              2.7 k
Installing for dependencies:
 vmware-open-vm-tools                               x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools              2.8 k
 vmware-open-vm-tools-common                        x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools              5.0 M
 vmware-open-vm-tools-kmod                          x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools               93 k
 vmware-open-vm-tools-nox                           x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools              2.6 k
 vmware-open-vm-tools-xorg-drv-display              x86_64              11.0.1.0-0.559003.el6                vmware-tools               33 k
 vmware-open-vm-tools-xorg-drv-mouse                x86_64              12.6.7.0-0.559003.el6                vmware-tools               18 k
 vmware-open-vm-tools-xorg-utilities                x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools              7.5 M
 vmware-tools-common                                x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools               39 k
 vmware-tools-nox                                   x86_64              8.3.12-559003.el6                    vmware-tools              2.6 k

Transaction Summary
=============================================================================================================================================
Install      10 Package(s)
Upgrade       0 Package(s)

Ubuntu

  •  Aláíró kulcs telepítése

Ahhoz hogy a csomagkezelőnk ellenőrizni tudja a csomagok hitelességét először is telepíteni kell a VMware aláíró kulcsát:

wget http://packages.vmware.com/tools/VMWARE-PACKAGING-GPG-KEY.pub
apt-key add VMWARE-PACKAGING-GPG-KEY.pub
  • Repository felvétele

Ezek után, fel kell vennünk magát a repository-t, amihez hozzunk létre  /etc/apt/sources.list.d/vmware-tools.list néven egy állományt, a következő tartalommal:

deb http://packages.vmware.com/tools/esx/<esx-version>/ubuntu <dist> main restricted

Amiben a következő mezőket kell értelem szerűen lecserélni:

  • vmware-tools csomag telepítése

A fentiek elvégzése után, a szokott módon telepíthetjük is a vmware-tool csomagokat:

apt-get install vmware-open-vm-tools-kmod-`uname -r |cut -d - -f3`
apt-get instal vmware-tools

Qubes – Beta3

Egy korábbi cikkben írtam arról az elvetemült igényemről, hogy egy biztonságos desktop operációs rendszert szeretnék használni, ahol nem keverednek a céges adataim/alkalmazásaim a priváttal, és legfőképp nem a szórakozásra használtakkal…

Úgy tűnik, az egyetlen projekt, ami pontosan ezt tűzte ki célul: a Qubes OS.

A projekt fejlődését régóta nyomon követem, tartottam is már erről egy rövid előadást az az egyik Budapest New Tech Meetup rendezvény keretében, íme az akkori előadásom anyaga, amiből egy gyors, de átfogó képet kaphatunk az alap problémáról, és annak lehetséges megoldásairól.

Most, hogy a projekt az utolsó tesztelési fázisában tart, nézzük milyen lehetőségeket biztosít mindez számunkra a gyakorlatban...

A megoldás

Ahogy a bevezető cikkből, és a rövid előadásomból is kiderülhetett az egyetlen - a gyakorlatban is működő - megoldás: a szeparáció.

A szeparáció alapját ezen projekt esetében is a Xen hypervisor jelenti, ami egy Type1 típusú - azaz közvetlenül a hardveren futó - virtualizációs megoldást biztosít számunkra.

Szemben a Citrix hasonló megoldásával, itt valóban a biztonság a legfontosabb szempont, amihez alapvető elvárás, hogy a Dom0-ban egyáltalán ne legyen hálózatkezelés. Ez ugyanis a rendszer 'lelke' - azaz aki ehhez hozzáfér, az teljes jogokkal rendelkezhet az operációs rendszerünk felett, a rajta lévő összes virtuális géppel együtt!

Használatba vétel

Az elmélet szép és jó, át mit sem ér mindez, ha csak beszélünk róla ;) Vegyük hát használatba, és nézzük mit is kapunk valójában:

Tervezés

Igen, ez fontos!

Létezik ugyanis 'nex-next-finish' jellegű telepítés is, de így az egésznek semmi értelme nem lesz. Ez ugyanis nem egy windows, hogy sikeresen feltelepítjük, aztán nézzünk körül mi hol van, és irány a fészbúk...

De mégis mit is kellene tervezni??

Ha erre a kérdésre még nem tudod a választ, akkor biztosan nem olvastad el a bevezető cikket, és a  Qubes-ról szóló rövid előadás anyagomat ;)

Tehát, azt szeretnénk, hogy a különböző biztonsági szinten lévő alkalmazásainkat külön-külön, egymástól független környezetben futtathassuk. Persze ne essünk túlzásba - mert a jelenlegi hardverünk azt biztosan nem fogja tolerálni. Jelenleg túlzás (azon felül, hogy egyelőre technikailag sem megoldható) az az igény, hogy minden alkalmazás külön VM-ben fusson... Az pedig kevés, amit egy jelenlegi átlagos operációs rendszer biztosíthat számunkra...

Akkor hol is az arany középút??

Hát, valahol a kettő között ;)

App VM-ek

Ezek az általunk valójában használt virtuális gépek, és ezekben fognak futni a böngészőink, a levelező klienseink, a szövegszerkesztő, és bármi egyéb alkalmazás amit csak használni szeretnénk...

Tehát, ezekből annyi kell, ahány féle dologra használjuk őket. A lényeg a biztonság, tehát  a céges oldalainkhoz a böngészőben 'megjegyzett' jelszavaink semmiképp se kerüljenek ki egyéb (nem céges) oldalakra. Így biztosan kell egy céges VM...

A privát adataink (gmail, facebook, blogok, fórumok) már nem olyan kritikusak (vagyis inkább más okból kritikusak) de ezeket sem szeretnénk az átlagos - egyszer látogatott - ismeretlen oldalak számára hozzáférhetővé tenni. Ezért praktikus egy privát célra fenntartott VM-is...

Egyéb, kevésbé fontos weboldalakat lehet hogy egészen más böngésző, (levelező vagy akármi) beállításokkal szeretnénk használni... ezek számára szintén praktikus egy külön VM...

Vannak ezen kívül a teljesen 'megbízhatatlan' oldalak - nem is hoznék példákat, biztosan mindenki látott már ilyen-olyan jellegű oldalt, amiről nem tudta (vagy nem is érdekelte) hogy ki üzemelteti ;) De ha ilyet nem is, gyanús levél csatolmányokat biztosan mindenki látott már... Az ilyen ügyeket egy speciális, eldobható (azaz egyszer használatos) úgynevezett 'Disposable' VM-ben végezzük...

Ezzel szöges ellentétben, lehet olyan igényünk is, hogy az adott VM semmilyen hálózati eléréssel ne rendelkezzen. Ilyen elszeparált helyen biztonságosan tárolhatjuk jelszavainkat, titkos kulcsainkat, stb...

Service VM-ek

Net VM (ek)

Egyre mindenképp szükségünk lesz, enélkül ugyanis nem fogunk tudni hálózatra csatlakozni.

Egyetlen NetVM használata esetén, az összes hálózati csatolót (ethernet, WiFi, 3G) PCI szinten ehhez a VM-hez rendeljük, és az AppVM-ek ezen keresztül jutnak hálózati eléréshez...

Több NetVM használata akkor indokolt, ha külön szeretnénk választani a különböző hálózati interface-eket - és így akár egyik AppVM etherneten, míg a másik WiFin-keresztül kommunikálhat a külvilággal, anélkül hogy a hálózati adataik bármilyen közös ponton áthaladnának!

Proxy (firewall) VM (ek)

A NetVM-(ek), és az AppVM-ek közé ékelődő, speciális (a NetVM számára AppVM, az AppVM számára pedig NetVM) hálózati tulajdonságokkal megáldott VM-ek, amik biztonságos, és könnyen áttekinthető tűzfal/proxy megoldást nyújthatnak alkalmazásainknak.

A gyakorlatban leginkább VPN kapcsolatok, és/vagy TOR proxy használata esetén van jelentőségük.

Mindebből jól látszik, hogy leginkább tőlünk (és a rendelkezésünkre álló hardver teljesítményétől) függ, hogy miből mennyit hozunk létre, és ezeket pontosan mire használjuk. Így nem lehet látatlanban, mindenki számára megfelelő megoldásokat előre kitalálni...

Hogy mindez érthetőbb legyen, íme a 'default' hálózati struktúra:

És íme, egy bonyolultabb (több NetVM-es felállás), amiben még olyan VM is szerepel, aminek egyáltalán nincs internet elérése:

A fenti topológia nem csak példa, nagyjából ez lett megvalósítva a saját laptopomon is...

Telepítés

Maga a telepítés nem egy agyműtét, bárki - aki telepített már valaha valamilyen operációs rendszert - könnyedén elboldogul vele. Aki esetleg közelebbi ismeretségben van a redhat, fedora - vagy ezek leszármazottjaival - annak pedig kifejezetten ismerős lesz az Anaconda telepítő felület.

A sikeres telepítéshez a legfontosabb információkat a projekt wiki oldalán találjuk.

Az izgalmas rész az első boot után következik, ekkor hozhatjuk létre ugyanis a rendszerünk alapvető építőkockáit - a virtuális gépeket. Ezzel kapcsolatban 3 lehetőségünk van:

  • default Service és AppVM-ek létrehozása

Ilyenkor a telepítő elkészíti a (szerinte) szükséges összes virtuális gépet, beleértve a majdan használni kívánt AppVM-eket is - amikben az általunk használni kívánt alkalmazások fognak majd futni. Ez az opció azoknak való, akik szeretnének egyből egy használható rendszert a kezükbe kapni. Azonban én ezt maximum kiindulási alapnak ajánlom, ugyanis biztosan nem a saját igényeinket fogja tükrözni... így pedig valós felhasználásra nem lesz alkalmas a kapott rendszer.

  • csak a Service VM-ek létrehozása

Köztes megoldás, AppVM-eket nem hoz létre, csak a (szerinte) lényeges Service VM-eket. Ezek ugyan sok helyzetben megfelelőek lehetnek, azonban ez sem azt fogja tükrözni amit valóban szeretnénk...

  • semmilyen egyéb VM-et nem kérünk.

Ilyenkor semmi egyéb VM-et nem hoz létre, megkapjuk az üres dom0-át. Ez kell nekünk, hiszen innentől úgy alakítjuk a rendszert, ahogy az nekünk valóban megfelel majd a gyakorlatban is...

VM-ek létrehozása

Ha az előzetes terveinknek megfelelően, saját magunk szeretnénk minden VM-et létrehozni, akkor ezt  (parancssorból) a következőképp tehetjük meg:

[dom0]$ qvm-create Ethernet --net --label orange
[dom0]$ qvm-create Wifi --net --label purple

Majd, hozzáadjuk  a kívánt PCI eszközöket a megfelelő NetVM-hez:

Ezt a qvm-pci paranccsal tehetjük meg, pl:

[dom0]$ qvm-pci -a WiFi `lspci |grep -i Wireless |cut -d ' ' -f1`
[dom0]$ qvm-pci -a Ethernet `lspci |grep -i Ether |cut -d ' ' -f1`

Ezek után, létre kell hoznunk a proxy VM-eket is:

[dom0]$ qvm-create Andrews-VPN --proxy --label gray
[dom0]$ qvm-create Firewall --proxy --label gray
Majd, csatlakoztatni őket a megfelelő NetVM-hez:
[dom0]$ qvm-prefs -s Andrews-VPN netvm Ethernet
[dom0]$ qvm-prefs -s Firewall netvm WiFi

Végül beállítjuk, hogy melyik AppVM melyik proxy VM-hez csatlakozzon :

[dom0]$ qvm-prefs -s Banking netvm Firewall
[dom0]$ qvm-prefs -s Andrews netvm Andrews-VPN
[dom0]$ qvm-prefs -s Vault netvm none
...
Természetesen, a hálózati összerendeléseket később bármikor - akár menet közben is - megváltoztathatjuk, ezzel könnyedén elérve hogy az aktuális helyi adottságokhoz igazítsuk a hálózati kapcsolatainkat...

Finomhangolás

Természetesen, akár melyik telepítési módot is választjuk, szinte minden esetben utólag is módosíthatjuk a VM-ek paramétereit, és egymással való kapcsolatukat. Erre a már használt qvm-prefs parancs használatos... De minderről bővebben később...

Alkalmazások telepítése

Az eddigiekből láthattuk, hogy egy-egy VM létrehozása, és használatba vétele igen egyszerű és gyors. Mindez azért lehetséges, mert a VM-ek egy közös template-re épülnek.

A projekt jelenlegi fázisában egyetlen ilyen template létezik, ami pedig egy Fedora 15 alapú linux operációs rendszer. Ebből az következik, hogy ha valamilyen új alkalmazást szeretnénk telepíteni (vagy a meglévőket frissíteni) azt csak a használt template-ben kell megtenni, és utána az összes VM-ben rendelkezésünkre áll...

Használat

Ha mindezzel megvagyunk, máris használhatjuk a rendszert... Ehhez persze azt minden esetben el kell döntenünk, hogy milyen alkalmazást, melyik VM-ben szeretnénk elindítani. Ebben nagy segítség a speciálisan erre a feladatra módosított KDE menü:

Miután elindítottunk egy-egy alkalmazást, az a VM-re jellemző színű keretben fog megjelenni, ezzel reprezentálva, hogy éppen mi melyik VM-ben fut:

Így könnyen megkülönböztethetjük a céges böngészőt a privát célra használttól, vagy az ideiglenesen megnyitott ismeretlen oldat tartalmazóktól...

További dokumentációk, és felhasználási esetek a projekt wiki oldalán...

A témáról hamarosan egy ingyenes előadást is tartok, ahol élőben fogom bemutatni a rendszer működését. Eerre jelentkezni itt lehet.

Összegzés

A fentiekből láthatjuk, hogy a Qubes egy olyan, eddig elképzelhetetlen biztonsági megoldást nyújt számunkra, aminek segítségével remekül elkülöníthetjük egymástól alkalmazásainkat - és a bennük tárolt érzékeny adatainkat...

Természetesen, az is látszik, hogy ez esetben is nagyon sok múlik a felhasználótól. Neki kell ugyanis eldönteni, hogy milyen oldalt melyik VM-ben nyitja meg, vagy épp melyik VM-et milyen hálózatba csatlakoztatja... Tehát, a Qubes 'csak' egy eszköz ahhoz, hogy végül egy biztonságos desktop gépen dolgozhassunk, tesztelhessünk vagy épp szórakozhassunk.

A projekt jövőbeli tervei között elsőkét szerepel további operációs rendszer (többek között windows!) alapú AppVM-ek támogatása is, ami még szélesebb felhasználói körnek biztosít majd egy rendkívül jó, és biztonságos, virtualizált desktop környezetet...

Az eredeti, sokkal bővebb cikk itt olvasható.